A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1918-1919 (HU-SEKL 1.a 44.)
1918. november 12., 3. rendes folytatólagos
/i fii 9-ban is sokszor túlságos engedékeny-Q séget tanúsított.azt jogát pl.hogy az orvosi pályára nein való jelölteket : végleg visszautasíthatja soha sem gyakorolta. Ha a jelölt isiiét élt bukások után megkapja^ninisztéri engedélyt és negyedszer áll vizsgára a tanár megadja neki az elégségest, ha ez a valóságnak nemit? tel el meg. Kiadjak azilletcnek az oklevelet elnevezzük experíissimusnak, docti ssimusnak azt, a ki a jelzőket egyáltalán meg nem érdemli. Ha mé,g tovább is igy haladunk a végén az orvosi gyakorlatra olyanokat fogunk képesíteni, a kik semmit sem tudnak. Az ellenőrzés és a nem látogatott előadások láttamozásának megtagadása szükséges. Bókay ‘'ános tanár az ellenőrzést szintén szükségesnek tartja; ő állandóan praesentia listát vezet és ajánlja ezt a kai; többi tagjának is. Grósz Emil tanár : Az hogy tanulási kényszer 1 egyen-e vagy teljes szabadság, nagyon fontos kérdés a mellyel foglalkozni Kell, de most nem arról van szó.Nem közérdek,hogy az orvostanhallgatók gyorsan végezzenek. Nem szabad rosszul képzete orvosok még nagyobb tömegét kibocsátani. A kéréseket egyenként külön -külön kell elbírálni. Ha az index láttamozása azért maradt el, mert az illető bevonult, félévét természetesen be kell számítani,- de nem volna helyes a beszámítást kizárólag a szigorlatoktól tenni függővé. Egyénként a maga *jkS *1
