A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1916-1917 (HU-SEKL 1.a 42.)

1917. május 8., 9. rendes

nak mondanák ki. Tudomásom van arról is, hogy egyes helybeli és bécsi neurológiai osztályokon is teljesen téves kezelési módot folytatnak.

m

Németországban Nonne főkép hipno\

zissal ,Kauffinann pedig "Überrumpelung" módszerével ért el sok sikert. Kaufmann módszere azonos Gondáéval és a mienkkel is,bár az ő eljárása kegyetlenebb,hogy úgy mondjam "káplárosabb". Ő azt hiszi, hogy ez a dolog lényege,ebben téved, Gonda dr. szelidebb eljárásával épp oly jó eredményt ér el. A módszerben sem a

•m ' '

villamos áram, sem a gorombáskodás nem a lényeges, hanem a megfelelő intenzitássál a betegbe vitt suggerálás. Az eredmények az esetek többségében kitűnőek,de recidiva minden kezelés mellett is előfordul elég sok esetben.

Sajnos ez a módszer sem egészen veszedelem nélküli, Gonda eseteiben is a kezelés alatt 180-ra szaporodott námely beteg érverése,de Németországban is,hazánkban is egyes halálesetek is előfordúltak. E haláleseteket nem lehet a villamos áram túl erős voltának tulajdonítani .mert békében ugyanezen gépekkel ugyanilyen árammal dolgoztunk s soha senki nem látott halálos kimenetet. A vállamáram erősségét farados készüléken nehéz meghatározni, a Volt szám nan ad elég mértéket arra, hogy az áram intenzitását meg Ítéljük. A mai neurozisos esetekben a halál néha pillanatszerűen áll be,néha a kezelés után a beteg még jár kel,beszél s hirtelen meghal. A boncolás az ilyen esetek többségében thymus persistenst