A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)
1915. június 1., kari választó
ajánlja, a mely az electiv festést fokozza. A dolgozatában részletesen ismertetett eljárással a rugalmas rostok intensiv vöröses barnára, a fiatalabbak halvány rózsaszínűvé festődtek. Vizsgálati anyagát 50 bőrrák, néhány nsevus, szervülő thrombus, számos jóindulatú új képlet s különböző élelkorú egyének különböző testrészeiről vett bőrrészletek alkották. Részletesen ismerteti a különböző tájakról vett bőrszövet rugalmas rostjainak mennyiségét és elhelyezését, s rámutat arra a körülményre, hogy a rugalmas rostok mennyisége tájékok szerint igen különböző, figyelmeztet továbbá arra, hogy ha valamely kóros folyamatban a rugalmas rostok mennyiségét, illetve megtartottságát vizsgáljuk, tekintettel kell lennünk a bőr topographiai helyzetére, a kérdéses egyén korára, sőt foglalkozására is. A szerző kiemeli továbbá, hogy valamennyi esetében minden kétséget kizárólag sikerült rugalmas rostokat kimutatnia, úgy a rák strómájában, valamint a rákkötegekben és a rákfészkekben. Megfigyelte továbbá a rugalmas elemeknek magatartását a rákos képleteket körülvevő infiltraliós zónával szemben. Azt találta, hogy a gömbsejtes infiltratio a rugalmas rostokat mechanikailag széttolja, felrostosodásukat s rögökké való szétesésüket többé kevésbbé elősegíti, azonban sohasem volt alkalma megfigyelni, hogy az infiltratiós zóna a rugalmas rostokat teljesen elpusztította, illetve eltüntette volna. A rugalmas rostok széjjeltolását, sőt elég gyakran a daganat széléig való tolását főleg rugalmas rostokban szegény bőrszövetben volt alkalma észlelnie. Azon tájékokon, ahol a rugalmas rostok sűrűbb reczéjű hálózatot alkottak, a gömbsejtes imfiltratio tehetetlenül állott szemben a rugalmas rostgerendázattal. Szerinte az infiltratiós zónában a rugalmas rostok felrostosodása rögökké való szétesés mellett főleg a szövet egyéb alkotóelemei, mint például a kollagén-rostok, idegrostok, izomnyalábok stb. mennek tönkre. Úgy találta, hogy a rugalmas rostok az infiltratiós zónának kártékony hatásán kívül csökkent ellentállóképességgel birnak a hámfészkek elszarusodási folyamatával szemben. Csak egy esetben talált rugalmas rostokat cancroidban, legtöbbnyire az elszarusodott terület közvetlen szomszédságában számos degenerált rugalmas rostot talált. Arra a kérdésre, hogy miképen jutnak a rugalmas elemek a rákcsapokba és a rákfészkekbe, következőképen felel a szerző : A rugalmas rostok az esetek túlnyomó részében izolálva feküsznek a rákkötegekben, igen valószínű tehát, hogy a rákcsapok a rugalmas rostokat fokozott resistentiájuk folylán sem tönkretenni, sem eltolni nem tudják, s ennek folytán a rákcsapok fiatal burjánzó sejtjei a rostokat körülnövik, több esetben sikerült megfigyelni, hogy a rugalmas rostok a burjánzó csapoknak mintegy vezetőfonalaivá lettek. A rugalmas elemeknek több helyen észlelt nyújtott s egyenes befutása igen valószínűvé teszi, hogy nem a rugalmas elemek hatoltak be a rákkötegekbe, hanem a burjánzó rákcsapok a hullámzatos vonalban futó rostokat kifeszítették s egyszersmind körülnőtték. A rugalmas elemeknek a rákkötegekbe való beágyazásának egy másik lehetősége az, hogy a mélybe burjánzó hámcsapok, harántkötegek útján kötőszöveti mezőket zárnak körül; ezen utóbbi felvétel mellett még az a körülmény is szól, hogy a rákkötegekben rugalmas rostok mellett még egyéb, kevésbé resistens szövetféleségek is foglaltatnak. A rugalmas elemek ezenkívül activ módon is behatolhatnak a rákkötegekbe. Ezt a jelenséget főleg igen lassan növekedő bőrrákokban lehet észlelni, a hol a rák strómájában számos fiatal, orceinnal gyengén rózsaszínűre festődő rugalmas rost foglal helyet. A szerző még a rugalmas rostok regenerati óját ép bőrben, valamint a legkülönbözőbb körfolyamatok következtében elváltozott bőrben részletes vizsgálatok
