A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)

1915. június 1., kari választó

tárgyává tette s azt találta, hogy a rugalmas rostok regeneratiója részben a vérerek falában foglalt rugalmas rostok elágazódásából, részben az alapanyag dififerentiálása folytán történik.

Vizsgálataiból kitűnik továbbá, hogy a rugalmas rostoknak úgynevezett chemiai degeneratiója kor és atmosphérás viszonyok befolyása alatt áll, rossz természetű daganatok vagy infiltrátiós szövetek ilyen irányú elváltozást nem szoktak előidézni.

2. Az elektromos colloid-fémek némely alkalmazásáról. (Orvosi Hetilap 1909. 15. szám.)

A szerző részletesen ismerteti a colloid-fémek, de főleg az elektrargol chémiai és physikai sajátságait, majd in vitro vizsgálat tárgyává teszi ezek antiseptikus tulajdonságait különböző baktériumokkal szemben. Ugyancsak tanulmányozza az elektrargol sterilisáló hatását streplococcussal oltott nyulakon Majd áttér tulajdonképeni vizsgálataira, melyekben az elektrargol desinficiáló hatását különböző fekvésű, de kizárólag a Ducrey-féle Streptobacillus által fertőzött nyirokmirigylobokban figyeli meg.

A szerzőt az in vivo és in vitro végezett kísérletei arra az eredményre juttatták, hogy az elektrargol mint baktericid szer igen erős hígításban is lefokozza a genykeltők virulentiáját, kevésbé erős hígításban pedig életképességüket szünteti meg, másrészt az elektromos úton előállított ezüsl-colloidoldatok sokkal tisztábbak (nem tartalmaznak szövetizgató savmaradékokat) a chémiai úton előállított ezüst-colloidoldatoknál. A sebüregekbe fecskendezett elektrargol fájdalomérzést és erősebb genyedést ezek alapján nem szokott provokálni, s így a nyirokmirigylobkezelésben kitünően felhasználható.

3. A Wassermann-féle syphilis-reactio értéke a gyakorlatban. (írták: Gusztnan József és dr. Neuber Ede.) (Orvosi Hetilap 1909.)

3a. Über den praktischen Wert der Wassermann’sehen Reaktion bei Syphilis. (Medicinische Klinik 1910.)

Dolgozatukban 400 egyén vérsavójával végzett vizsgálataikról számolnak be. A seroreactiót 32 esetben kétszer végezték, három esetben pedig háromszor. Vizsgálataik főleg olyan esetekre vonal koznak, a melyeknek klinikai részét teljesen ismerték, sőt nagy részben észlelték.

A technikai kivitel dolgában az eredeti Wassermann-féle eljárást követték. Vizsgálataikból a következő tényeket, illetve conclusiókat vonták le:

A primaer stádiumban 63 %-ban, a secundär és tertiär stádiumban 90 %-ban adott positiv eredményi a Wassermann-reactio. A tertiär esetek a legváltozatosabb tünetekre vonatkoznak, melyeknél az eredmények tabellarisan vannak feltüntetve. Főleg a syphilis latens szakát tették behatóbb megfigyelés tárgyává a Wassermannféle reactio szempontjából. Véleményük szerint a Wassermann-reactio a korai latens szakban teljesen függetlenül viselkedik a hosszabb idővel előrement kezeléssel és régebbi tünetekkel szemben. Az antiluesos kezelés befolyásolhatja a Wassermann féle seroreactio eredményét. A kénesős kezelés befolyása abban nyilvánul legtöbbször, hogy a positiv reactio a megindított kúrára sokszor jóval gyöngébbé, sőt elég gyakran teljesen negatívvá változtatható; azt tapasztalták, hogy a positiv reactiónak csökkenése vagy teljes eltűnése legkifejezettebben akkor várható, ha a második seroreactiót a kezelés befejezése után 2—4 héttel később végezzük.

Nézetünk szerint a reactiónak negativvé válása által nem vagyunk jogosítva a syphilis javulására vagy gyógyulására következtetést vonni, mivel bizonyos, hogy a Wassermann-féle reactio nem specifikus jelentőségű a luesre nézve.

Szerintük a seroreactio alkalmazása akkor indikált, ha egy adott esetben akarjuk megtudni, hogy történt-e valamikor lueses infectio. Latens, nem kezelt esetekben használható a legnagyobb eredménynyel a Wassermann-féle reactio.

4. Vizsgálatok a rhinoscleromáról. (írták: Dr. Goldzieher Miksa és dr. Neuber Ede. (Orvosi Hetilap 1909. évfolyam 27—28. szám.)