A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)
1915. június 1., kari választó
A áepticaemia haemorrhagica baktériumainak burkáról. Állatorvosi lapok 1913 és Centralbl. f. Bakt. 1914. Ezen dolgozatában szerző újabban használatban levő tuseljárással megállapítja, hogy az e csoportba tartozó baktériumok általában tokkal bírnak, a mely ép oly jellemző reájuk, mint a bipolaris festődés. A mucinosus tok jelenlétét igazolta az is, hogy eczetsavval a fertőzött állatok vérsavójában mucin volt kimutatható. A tok jelenlétét a következő varietásoknál sikerült kimutatnia: Bac. avisepticus, cuniculicida, suisepticus, causiepticus, bubalsesepticus és mustelsesepticus. A b. avisepticust 44 5°-on való hosszas továbbtenyésztéssel nem sikerült sem a virulentiájától, sem a toktól megfosztania (a mi pl. az anthrax-bacillussal sikerül). A 100. generatióban (200 nap után) még mindig teljesen virulens volt a tenyészet. Gózony ezen leletének helyességét három amerikai szerző tagadásba vette. A Remarká upon the paper by P. H. Hadley, R. Bryant and M. Elkiná on capáule formation in bacteria of the áepticsemia-lisemorrhagica group. From the Quick Laboratory Cambridge Centralbl. f. B. 1914. E közleményben Gózony kimutatja, hogy az amerikai szerzők csakis rossz technikájuk miatt nem láttak az említett bacillusok körül tokot, mert neki Cambridgeben egészen könnyen sikerült Nuttall tanárnak demonstrálni a párisi Pasteurintézetből szerzett tenyészetek bacillusain a tokot. Die Abderhaldenáche Reaktion bei protozoiácher und metazoiácher Paraáiteninfection. Centralbl. f. Bakt. 1914. A trypanosomás fertőzéseknél 18 eset alapján a szerző megállapítja, hogy trypanosomák szerint nem fajlagos a reactio. A legkülönfélébb trypanosomákat vizsgálta meg erre vonatkozólag. (Trypanosoma gambiense, Brucei, congolense, equinum, equiperdum és lewisi). Sarcosporidiasisnél 10 eset kapcsán teljesen fajlagosnak találta a reactiót. A distomiasisnál 35 esettől arra az eredményre jutott, hogy a fasciola hepaticát birkák normális savója is bontja, ellenben a májszövetet csakis a beteg állatoké. Trichinosisnál (6 eset) csakis a trichinás állat savója volt képes a fertőzött izmot elbontani, a normális, nem inficiált állatok savója ellenben nem. Ezen ismertetésből kitűnik, hogy dr. Gózony Lajos tudományos működése nemcsak a szorosabb értelemben vett bakteriológia terén mozog, hanem eredményesen kiterjed a vele szorosan kapcsolatos immunitástanra és protozoologiára is és bőven tanúskodik Gózonynak mindezen szakmákban való beható tájékozottságáról és úgy a bakteriológiai, mint a serologiai vizsgálati technikában való gyakorlati jártasságáról. Gózony themáit leginkább legújabb kérdésekhez kapcsolja és elmésen vet fel új kérdéseket és eszméket. Szem előtt tartva az anaphylaxia jelenségét, az eklampsia puerperalisban hasonló állapotot vél felismerni és kísérletei igazolják föltevését. Spirochreta-kísérleteivel kimutatja, hogy patkány ép vaginamucosája felől fertőzhető, a miből következik az a fontos körülmény, hogy lueses fertőzésre sem kell valószínűleg a nemi szervek sérülése. Tudományos munkásságának nagy része a normális serumokban foglalt bactericid és complement-természetű anyagok elemzésére esik, a mely e téren még sok, kellőleg nem tisztázott kérdésre érdekes világot vet. A dr. Lénárd Vilmossal egyetemben végzett dysenteria-vizsgálatok pedig az elsők, amelyek nálunk ezirányban végeztettek. Az ugyancsak dr. Lénárd közreműködésével szerkesztett bakteriológiai technikával pedig a szerzők igen hasznos zsebkönyvet szolgáltattak a hallgatóság kezébe vezérfonalul laboratóriumi gyakorlataikhoz. Gózony Lajos közleményei tanúságot tesznek szerzőjüknek tudományos elmélyedéséről és komolyságáról, a melyek teljesen feljogosítanak a reményre, hogy facultásunk benne az általa képviselt szakmában hivatott, hasznos új erőt fog nyerni, miért is tisztelettel javaslom, hogy Gózony Lajost a magántanári collegium elé bocsátani kegyeskedjék. • PranMin-Tá^sulat nyomdája.
