A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)
1915. június 1., kari választó
48f) luetischen Nervenkrankheiten und die Wassermannsche Reaktion. (Berl. klin. Wochenschr., 1911.) A francziák hat évvel ezen közlemény megjelenése előtt forgalomba hozták az enesolt, vagyis a salycil-arsensavas higanyt, amely szernek az Ehrlich-féle Salvarsannal szemben az az előnye van, hogy a metalueses betegségeket is több esetben befolyásolni tudja s a positiv Wassermann-reactiót is ily esetekben negatívvá változtatja át. A szerző irodalmi adatai szerint az enesol alkalmazása nem fájdalmas, higanymérgezést nem okoz s a szervezetre erősítő hatása van; metalueses megbetegedések ellen a szert eddig csak kevesen alkalmazták. Szerző Schaffer tanár osztályán 70 esetben kísérelte meg a szert, melynek alkalmazása semmi különös kellemetlenséggel nem járt. Igen jó hatást ért el vele szemizom bénulás eseteiben; a tabes tünetei közül a lancináló fájdalmat gyakran megszüntette. Jó eredmény mutatkozott gyomor-bélcrisisek esetén is, kevesebb a dysuria és pupillamerevség tekintetében; egy esetben a szer használata után az inreílex újból visszatért. A Wassermann-reactio a kezelés után néha hosszú időre negatívvá vált, erre vonatkozólag 31 esetben pontos vizsgálatot végzett. 12. Über den Verlauf des vorderen Pyramidenbündels. (Hirnpathol. Beiträge, I. füzet, 1912.) Marie és Guillain állították, hogy a gerinczvelői mellső pyramiskötegben csak akkor van erősebb elfajulás, ha az elsődleges megbetegedés a hídban székel. Szerintük a hid dúczsejteiből, tehát a rhombencephalonból erednek ezek az elfajuló rostok. Ezen nézetet más vizsgálatok nem erősítették meg. Szerző, hogy ezen állítás értékét kiderítse, 12 esetben Weigert és Marchi szerint kezelt készítményeken tüzetesen átvizsgálta a mellső pyramispálya magatartását a gerinczvelő különböző szelvényeiben. Ezen esetek közül tízben agyféltekevérzés volt, míg kettőben a híd volt a megbetegedés székhelye. A másodlagos elfajulások pontos megállapításából kiderült, hogy a mellső pyramiskötegek mind a nagy agyféltekéből erednek, semmi bizonyítékot nem lehetett találni arra nézve, hogy a rhombencephalonból külön pyramisrostok erednének. Azt is megállapította, hogy a mellső pyramisköteg az ágyéki szelvény alsó vagy felső részében megszűnik, tehát nem követhető caudalis irányban oly messzire, mint az oldalsó pyramispálya. A mellső pyramiskötegek lefutását illetőleg a Marchi szerint kezelt készítmények arra mutattak, hogy azok a gerinczvelő mellső commisuráján át lépnek az ellenkező oldalra s itt jutnak összeköttetésbe a dúczsejtekkel. A mellső pyramispálya vastagsága attól függ, hogy milyen arányban kereszteződtek a rostok. 13. Über klinische Formen, Symptomatologie und Verlauf der Tabes auf Grund von 850 Fällen. (Hirnpath. Beiträge. I. füzet,, 1912.) A közlemény Schaffer tanár poliklinikájáról származó észlelések alapján szól hozzá a tabes rendkívül változatos klinikai képéhez. Első sorban a nem régóta fennálló eseteket a kezdeti tünetek alapján négy csoportba osztja, az elsőt az oculopupillaris tünetek, a másodikat a hólyag- és nemiszervek zavarai, a harmadikat a villámszerű fájdalmak, a negyediket különösen a reflex-zavarok jellemzik. A szerző mindegyik csoportra vonatkozólag részletes ismertetést ad pontos számadatok és részben kórrajzok közlésével. Azután az előrehaladott tabes megbeszélése következik és pedig külön az ataxia, a trophicus zavarok (izomsorvadások, izületi elváltozások) s az idegbénulások; majd áttekintést nyújt arról, hogy a tabes esetek hogyan terjedtek el a gerinczvelő különböző szelvényein s ez adatokból is kitűnik a nyaki szelvény aránylagos ritkább megbetegedése, A tabes esetek eloszlása a férfi és női nem között az 185 : 1 arányt mutatta. Áttérve a tabes kóroktanára, a Wassermann-reactio gyakoriságát feltüntető táblázatot közöl külön a férfiakra, külön a nőkre nézve; a reactio utóbbiaknál is rendesen positiv volt, daczára, hogy a lueses fertőzést többnyire tagadták. Közli azután a cytologiai és Nonne-Appelt-féle vizsgálatok eredményeit, amelyek megegyeznek mások leleteivel. Érdekes megfigyelései vannak szerzőnek a heredotabesre és virginalis tabesre nézve. Az előbbihez számítja azokat az eseteket, amelyekben a fiatalkorú tabeses egyén atyja vagy anyja szintén tabesben szenvedett, *
