A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1914-1915 (HU-SEKL 1.a 40.)
1914. december 15., 4. rendes
— 152 A1$ önálló kóralakról lianem ezen elnevezéssel csupán az elmebajnak megjelenési módját és bizonyos biológiai folyamatokkal való összefüggését jelezhetjük. Érdekes állásfoglalása a szerzőnek, bogy az ilyképen fellépő elmebajt nagyobbára az epilepsia keretébe tartozónak fogja fel; a bántalom gyorsan lezajló egyéb zavarokban is megnyilvánulván, törvényszéki orvostani jelentőséggel is bír, a mit egyik behatóan ismertetett esetével illustrál. 4. Az elmebetegség gyógyulásának kritériumairól. (0. H. és W. KI. R. 4900.) Ezen dolgozatában Epstein vizsgálat alá vonja az elmekórtanban általánosan elfogadott azon tételt, a mely szerint az elmebetegség gyógyulásának egyik kritériuma az, bogy a beteg teljes belátást mutasson kiállott betegségébe, vagyis a betegnek azon képessége, a melyet Moravcáik úgy határoz meg: «helyesen itéli-e meg a kóros állapotot, tudja-e, hogy elmebeteg volt s akkori állapotával szemben a mostanit kellőleg összehasonlítani képes-e?» Közli a heveny elmezavarnak három esetét, a melyben a betegség úgy ért véget, hogy testi gyarapodás mellett az összes psychés zavarok elmúltak, a nélkül azonban, hogy a lefolyt betegséggel szemben a kellő objektivitás bekövetkezett volna. Ezen esetek elemzése alapján és az ahhoz fűzött fejtegetései során azon következtetésre jut, hogy a hiányos belátás nem zárja ki minden körülmények közt azt, hogy egy esetet gyógyultnak tekintsünk. Lélektani magyarázatát is iparkodik adni annak, hogy a gyógyulásnak szóban forgó egyik ismertető jele bizonyos esetekben hiányzik és eseteinek egyikével igazolja ezen tény ismeretének fontos gyakorlati jelentőségét. 5. Migraine és epilepsia. (Bp. 0. U. 1904.) Két esetet ismertet, a melyekben kifejezett átmenetet lát a migraine-től az epilepsiához. Ezen ismertetés kapcsán kritikailag foglalkozik a szerzőknek, különösen Möbiusnak a migraine és az epilepsia közti viszonyra vonatkozó álláspontjával és vizsgálódása alapján a mellett foglal állást, hogy a szorosabb értelemben vett migraine oly idegrendszerbeli elváltozásra utal, a mely az összes klinikai tünetei szerint minőségileg azonos lehet azon idegrendszerbeli elváltozással, a melynek külső megnyilatkozását a genuin epilepsiában látjuk; ez alapon a két betegséget lényegileg azonosnak tekinti, bár fokozatilag igen nagy távolság van köztük. Epstein ezen állásfoglalása alapján számol a migraine törvényszéki orvostani jelentőségével is, mert szerinte a migraine-robam az epilepsiás egyenértékek sorába lévén helyezendő, a benne elkövetett bűncselekmény is különleges elbírálást igényel. 6. Beiträge zur Rassenpsychiatrie. (Előadás a XVI. nemzetk. orv. kongresszuson. Compte-rendu. Sect. XII. 1940.) Beszámol azon vizsgálati eredményekről, melyeket a nagyszebeni elmegyógyintézet beteganyagán faji elmekórtani szempontból talált. A beteganyagnak legnagyobb kontingensét a románok szolgáltatják, de a népességhez viszonyítva a szászok állnak legfelül. Ez utóbbiaknál az ideg- és elmebajok által adott öröklési terheltség is a legerősebb, míg a románoknál a terheltséget túlnyomólag, a székelyeknél pedig gyakran alkoholizmus idézi elő. Ezzel összhangban áll, hogy az endogén psychosisok a szászoknál gyakrabban fordulnak elő, mint a másik két népfajnál. A bűnöző hajlam viszont legnagyobb a románoknál, legcsekélyebb a szászoknál. 7. A tengerentúli kivándorlás elmeorvosi szempontból. (0. II. 1914 és kivonatosan Zeitschr. f. d. g. N. 1914.) Az északamerikai Egyesült-Államok bevándorlási törvénye szerint ki vannak zárva a kivándorlásból többek között azon külföldiek is, a kik valamiféle elmebeli fogyatkozásban szenvednek; az ilyen külföldiek vagy azonnal visszautasíttatnak, vagy ha fogyatkozásuk csak később lesz nyilvánvalóvá, partraszállásuktól számítolt O
