A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1913-1914 (HU-SEKL 1.a 39.)

1913. október 14., 2. rendes

7. 63 5 7" terjesztését. A műegyetem tanáosa azt kérte,a minister urtól,hogy az egyetemi és műe­gyetemi segéd tanerők nyűgéi j jogosul t ságit a pénzügyminiszter úrral egyetértőieg az uj nyugdijtörvény életbeléptetésével egy­idejűleg rendeletileg szabályozza. E kérést a következő érvekkel tá­mogatta: 1/ A tanársegédek és adjunctusok min­dig azok közül választatnak ki,a kik a főiskolákat kiváló eredményűvel végezték s akiknek képzettsége és képessége messze felül áll az átlagon. 2/ Valamennyien esküt tesznek s fi­zetési osztályba sorozott állásaik a költ­ségvetési törvényben reídszeresitve van­nak. 3/ Állami tisztviselői jellegüket kidomborítja egyfelől,hogy fizetésben,sze­mélyi pótlékban,lakáspénzben és családi pótlékban részesülnek,másfelől pedig,hogy a tanársegédi és adjunctusi minőségben el­töltött szolgálati idejük,ha valamely más állami állásra neveztetnek ki,a köteles szolgálati időbe a nyugdij szempontjából ez idő szerint is beszáraittatik. A terv­be vett intézkedés,mely ee-v méltatlan és t igazságtalan állapotot szüntet meg,pénz­ügyileg alig fogja megterhelni az állam­­kincstárt ,mert hiszen csak nagyon elvétve fog előfordulni az,hogy valaki adjunctusi minőségben válik munkaképtelenné,illető­leg hal meg. De még is,minthogy ez az eset sincs kizárva,szükséges,hogy e tekintet­ben annál is inkább történjék valamelyes

Next

/
Thumbnails
Contents