A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1903-1904 (HU-SEKL 1.a 29.)

1904. magántanári képesítések

5

Ad 397/903/4. d. sz.

Tekintetes Tanártestület!

Dr. Illyés Géza, budapesti gyakorló orvos, ki — „a sebészeti urológiából különös tekintettel a vizsgálati módszerekre“ - magántanári képesítésért folyamodott, — az orvostudományi karnak 1903. évi deczember hó 13-ikán tartott IV. rendes ülése határozatával a magántanári cselekményekre bocsáthatónak tartatott.

Tudományos munkásságának megbírálásával és erről jelentéstétellel alulírott bízatott. Ezen megbízatásnak eleget teendő, jelentésemet a következőkben van szeremcsém a tekintetes Tanártestület elé terjeszteni.

*

* *

Dr. Illyés Géza folyamodványához mellékel 1897—1903. év alatt megjelent 14 dolgozatot.

Ezek közül:

1. Kettő a vese functioira vonatkozó észleleteket, illetve kísérleti eredményeket ismerteti s más szerző közreműködésével készült. Úgymint:

1. Anyagcsere-vizsgálatok Bright-kóros betegeken pajzsmirigy behatása mellett. (Dr. Dieballa Gézá-val közösen. Magy. Orv. Archiv. VI. kötet 1897.) Három esetben észlelték, hogy Bright-kórban szenvedőknél, ha azok N. egyensúlyba hozattak, thyreoidintabletták bevételére fokozott N. kiválasztás és diuresis következett be, egyidejűleg a fehérje napi mennyisége csökkent. Ennek okát a fokozott hugyanyképződésben keresik, a mi a vérben keringő plasmafehérjének rovására történik.

(Ugyanaz németül Arch. f. exper. Pathol, u. Pharmakol.)

2. A vese hígító képességéről a functionalis diagnostika szolgálatában. (O. H. L. 1902: 14., 15. sz. Dr. Kövesi Gézával közös dolgozat.) — Tíz esetben sebészeti vesebántalomban szenvedőknél a kiilön-külön felfogott vizelet fagypont - sülyedését és konyhasótartalmát határozták meg. Azután, hogy eredményeiket más módszerekkel is egybevethessék, a phloriazin-eljárást is alkalmazzák. Ezután a beteg P5 liter Salvatorvizet ivott meg. A vizeletet félóránkint felfogták s meghatározták annak mennyiségét és fagypontját. Észleleteik szerint hiányos veseműködésre utal a) a hígítás beálltának késése, b) az ugyanegy idő alatt mindkét oldalon elválasztott vizeletmennyiségében mutatkozó különbség; c) a molecularis töménség relativ állandósága, mely bővebb folyadékfelvétellel sem befolyásolható s a fagypont sülyedésének csak kevés változásában nyilvánul.

(Ugyanaz németül Béri. Kiin. Wschft 1902:15.)

II. Négy dolgozat általánosan tárgyalja és röviden az urológia körébe vágó betegségeket s azok gyógyításmódjait, a mint az az egyetemi I. számú sebészeti klinikumon használatos, illetve ismerteti ezen tanoknak az utolsó évben tett haladását. Ezek:

3. Urológia. (Magy. orvosi Vademecum egy fejezete. Budapest, 1902.) — A húgyivarszervek sebészeti betegségeit ismerteti rövid körvonalakban, különös tekintettel a gyógyítás módjaira.

1

0^