A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1897-1898 (HU-SEKL 1.a 23.)
1898. április 19., 7. rendes
JELENTÉS dr. Nékám Lajos Sándor úr irodalmi működéséről. Beterjeszti: dr. Kétli Károly ny. r. egyet, tanár. A budapesti magy kir. tud.-egyetem orvoskari tanártestülete a »dermatologia körére tanítási jogosítványért folyamodó dr. Nékám úr irodalmi működésének megbirálásával engem bízván meg, erről a következőkben bátorkodom beszámolni: űr. Nékám L. S. úr számos önálló buvárlaton alapuló dolgozattal, orvosi érdekű tárczával és 30 legnagyobbrészt dermatologiai előadással és bemutatással támogatja kérését. A következőkben csak nevezetesebb dolgozatait bátorkodom kivonatban ismertetni. Az életmentés története. Bevezető dolgozat egy számos szerző által kiadott: »Az életmentés kézikönyve« czímű könyvből. Szerző igen kiterjedt irodalmi tanulmányok után összegyűjti mindazt, amit az életmentésről a régi és újabb orvosi írók, orvosi történelmek, ethnographiai munkák neki nyújtottak. A dolgozat több helyütt az orvostudomány általános történelmével esik össze, másutt, így különösen a régi hindu, zsidó, görög, római népnél, az európai araboknál, a középkori franczia, velenczei és magyar történelemből számos adatot emel ki, melyek direkte az életmentésre vonatkoznak, 1767 óta végre, amidőn Amsterdamban az első mentőintézetet alapították, rendszeresen adja az európai mentésügy történetét egészen a budapesti mentő-egyesület alapításáig. A sacharin befolyása a húsemésztésre. „Orvosi Hetilap“ ls)H). Minthogy az összes addigi vizsgálatok igen hiányosak voltak és a sacharinnak épen az emésztésre gyakorolt hatását figyelmen kívül hagyták, Fodor tanár tanácsára, Nékám a kérdés megvilágítására kisérletsorozatokat végzett. Egyenlő súlyú éheztetett kutyákat i <f/r
