A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1897-1898 (HU-SEKL 1.a 23.)
1898. április 19., 7. rendes
2 egyrészt főtt marhahússal, másrészt sacharinozott főtt hússal táplálta. Bizonyos idő múlva megölve az állatokat, a gyomortartalmat megvizsgálta. Itt kitűnt, hogy az egyszerűen főtt hússal táplált állatoknál 12’6°/0-al emésztett jobban a sacharinos, míg 14°/0-al emésztett rosszabbul a czukrozott húst kapott állat. A sacharin és czukor hatásának összehasonlításánál tehát kiderült, hogy sacharinnal 26'60/0-al, sőt néha 36’3°/0-al volt az eredmény a sacharin befolyása alatt kedvezőbb. Nekám tehát kimutatja, hogy a sacharin elősegíti a húsemésztést és stomachicumnak tekinthető. A későbbi eredmények ezt az állítást igazolták. A mesterséges ivóvíz. „Gyógyszerészeti Hetilap“ 1894. A szerző kritikai tanulmány tárgyává teszi a külföldön különböző viszonyok között használatban levő különböző vízjavító eljárásokat, tekintettel a budapesti viszonyokra, melyeket, mint Pertik tanárnak volt segéde, közvetlen tapasztalásból ismer. Különösen a mesterséges homokszűrőkkel foglalkozik, s miután ott sem a rendszeren javítani, sem villamos áramnak, chemiai szereknek, centrifugálnak stb. alkalmazása nem lehetséges, a mesterséges szűrők üzemének beszüntetését követeli. Az idegműködés befolyása a dispositiora. „Orvosi Hetilap“ 1894. és Strieker’s Institutshefte 1894. A dolgozat Strieker intézetéből való és kimutatja azt a nagyfontosságú tényt, hogy az idegrendszer functiói közé tartozik a szervezetnek infectiók ellen való védekezése is. Asepticus műtétekkel minden idegétől megfosztva, kutyákon az egyik vesét, majd a sebek begyógyulása után a jugula risen át kevésbbé virulens streptococcusokat fecskendezve, az egész szervezetből egyedül az exnervált terület fertőzte tett. Tehát valamely szervnek, az idegműködés köréből való kicsatolása dispositiót teremt a fertőzésre. E nézetet magáévá tette pl. a Lubarsch-Ostertag-féle kritikai munka, mely az ez alapon való továbbhaladást kívánja. Az exnervatiós dispositió alapján magyarázza a szerző a gang! Gasseri átmetszése után fellépő szemteke gangraenát, tabeticusok felfekvéseit, a vagus-átmetszése után fellépő pneumoniát, mely tehát nem annyira a tüdőbe jutott idegen anyagok mechanikai irritatiójának eredménye volna, mint az idegtelenített terület baktériumokkal való ellepetésének. Újabb gyógyszerek a dermatologiai gyakorlatban. „Orvosi Hetilap“ 1897. A szerző számos rendszeres kísérletet végezve, vizsgálatainak eredményeit e dolgozatban foglalja össze. Mindenekelőtt az excipiensekkel foglalkozik, melyeket négy csoportba oszt fel: A beszáradó s lemosható rétegeket; az impermeabilis s vízben nem oldódó felületeket képezőket; továbbá a gyorsan elpárolgó vivőszereket; végre a vízzel emulgeálhatókat sorolja fel. 8 ezek közül, különösen az indifferens pastákkal, az unqu. Caseinivel, az enyvekkel s a vasogénekkel foglalkozik. Áttér azután az anilin-festékekre, mint desinficiensekre, különösen a methylviolának álképleteknél s a pikrinnek égési sebeknél való szerepéről beszél saját kísérletei alapján. Ezután hintőporokkal foglalkozik, különösen a jódot elválasztókkal, továbbá a bismuth-sókkal s a formalin készítményekkel. Majd a higany alkalmazásáról és paralyzálásáról ír, végre a localis anaesthesiákra tér át, melyek közűi szintén több új, egyszerűbb eljárást ajánl. Foglalkozik még az organo-therapiával is; itt azonban sem a saját, sem mások kísérleteiben kecsegtető eredményeket alig talál.
