A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1897-1898 (HU-SEKL 1.a 23.)
1898. január 25., 4. rendes
4 különböztetni. — A szerző ezután terjedelmesen írja le a gonorrhoikus megbetegedéseknek tüneteit s mindegyiket kimerítően tárgyalja, különös súlyt fektetve a vizsgálatadta helyi objectiv leletre. — Ezután áttér a gyógyításmód tárgyalására. Utal a prophylaxis nagy fontosságára (asepsis egyfelől — bankó kezelése másfelől). A gyógyítás a baj minősége és előhaladottsága szerint alakul. Elősorolja a heveny alakok gyógyításmódjait s áttér az idült alakoknak külön részekben mutatkozó nyilvánulásaira. Legterjedelmesebben foglalkozik azután a méh betegségeinek s komplikáczióinak kezelésével, valamint a tubákban nyilvánulóknak gyógyításával. Ez utóbbiaknál a konzervatív és operativ eljárást állítja szembe egymással, s arra az eredményre jut, hogy a műtétéi nem csupán tudományos indikáczio, hanem igen gyakran a beteg külső viszonyai alapján is bir jogosultsággal. 6. Függő kérdések a szülészet és nőgyógyászaiban, 72 nyolczadrét lap. — Külföldi utazása alatt szerzett tapasztalatai alapján több kérdést igyekszik a szerző kritikai módon megvilágosítani. Terjedelmesen foglalkozik az asepsist czélzó különböző intézkedésekkel; taglalja a medencze-mórés újabb módszereit, továbbá a gát védelmezését és a lepényi időszak diaetetikáját érinti. Azután átmegy a vérzések fejezetére és az abortus és placenta praeviával tüzetesen foglalkozik, úgyszintén a lepényi időszakban mutatkozókkal. Igen terjedelmesen és behatóan tárgyalja ezután a fogóműtételt, hogy erre a terhesség mesterséges félbeszakítására, a craniotomiára és császármetszésre térjen át, s e műtételeket egymáshoz való viszonyaiban megvilágítsa. A gyermekágynak diaetetikája jön azután sorra, s ezt az emlők kezelése, úgyszintén parametritikus exsudatumoknak kezelése követi; szerző ily exsudatumoknak korai megnyitása mellett nyilatkozik. — A gynaekologiára áttérve, mindenekelőtt az általános (aktív és konzervatív) irányokkal foglalkozik, azután a gynaekologikus asepsist tárgyalja terjedelmesen. Azután igen behatóan foglalkozik a retrodeviatiók konzervatív és sebészi kezelésével és az előesések gyógyításával; úgyszintén a méhenkivüli terhesség és a méhfibromáknak orvoslásával, utóbbiaknak villamos és sebészi kezelését tárgyalva. 7. Méhenkivüli terhesség. Németül: Ein Fall von Extrauterinschwangerschaft. 8. Sectio caesarea post mortem; élő magzat. Németül is. 9. Hólyagrepedés fistula vesico-vaginalis megoperálása után, 10 lap. Németül: Hlasenruptur etc. 10. A medenczebeli phlegmonék operativ gyógyítása, 11. lap. Szerző 7 eset ismertetése után azokat az általános nézőpontokat tárgyalja, melyek a medenczében kifejlődött tályogok operativ kezelésére vonatkoznak, végigtekint a diagnózison, megállapítja, melyek a műtételre való esetek, leírja a műtétéinek módjait és az utókezelést és hangsúlyozza azokat a kedvező viszonyokat, melyeknek a beteg operáczió után eléje megy. 11. Kimutatás az I. szülő- és nőbeteg-klinika 1893. évi működéséről, 47 lap. 12. Hasonló Kimutatás stb. 1894-ről, 34 lap. E kimutatásokban a szerző az intézetnek szülészeti és nőbeteg anyagáról ad számot. Mindegyike két szakaszra oszlik, szülészet és nöbetegségek czíme alatt. Amabban a szerző az általános statisztikán kívül a halálozást és a betegedést sorolja föl, azután pedig érdekes esetek ismertetése mellett a klinikán divó eljárást illusztrálja. A nöbetegségeket az egyes korcsoportok szerint tárgyalja, s hasonlóképen tanulságos kazuisztikával világosítja meg. 18. A carcinoma uteri gyógyításáról. Kézirat, 76 4-rétű lap. Ugyanez megjelent az 0. H.-ban és németül az Arch. f. Gynäkologieban. A szerző tanulmányában az I. nőbeteg-klinikán észlelt és nagyrészt maga végzett rákos méh kiirtásának 70 esetét és 705 méhrákos ambulans betegnek anyagát használja föl, — s dolgozatában következő három kérdés fejtegetését kísérli meg: 1. Yan-e támpontunk a carcinoma uteri aetiologiájában arra nézve, hogy a betegséget kifejlődésében megakadályozhassuk? 2. A kifejlődött uterus-carcinomának milyenek a
