A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1897-1898 (HU-SEKL 1.a 23.)

1898. január 25., 4. rendes

5

kezdeti symptom ái, a midőn operativ úton még gyógyulást biztosíthatunk ? 3. A gyógyítás czéljából minő operacziókat alkalmazhatunk s minő eredményekre számíthatunk ?

I. A méhrák klinikai aetiologiájában mindenekelőtt a kor szerepel, s a közlött táblázat alapján legalkalmasabb kor a kifejlődésére az ivarérettség kora, még pedig az a szakasza, mely közeledik a klimaxhoz, az, a melyben a régi hurutos megbetegedések könnyen mennek át fungosus elfajulásba. Egy másik mozzanat az előrement sok szülés. Nem carcinomás 10.252 ambulans betegre átlag 3'0ő, — 705 carcinomásra átlag 4’71 szülés esik. Nem carcinomásoknak 1/4 része O. P, carcinomások között csak 8'6°/0 O. P. van, mint ezt egy részletes tbblázat kimutatja. Szerző adatai tehát megerősítik azt az ismételve hangsúlyozott körülményt, hogy a carcinoma kifejlődését megkönnyíti sok előrement szülés. .— Egy további kérdés az, hogy mi által. Táblázatos kimutatás azt mutatja, hogy, ha minden tapasztalás ellenére is, három évre állapítjuk meg a betegség lappangási időszakát, még akkor is az eseteknek 78'89°/0-a nem áll szüléssel direkt összefüggésben; sőt ha a nem szülteket is hozzászámítjuk, az arányszám 85°/0-ra tehető. — E két ellentmondó tény értelmezését keresve, szerző nem tartja valószínűnek, hogy a szülési folyamat következményei közül a trauma szerepel (repedések stb.); hajlandóbb azt fölvenni, hogy a szülés-okozta catarrhusok játszanak fontos actiologikus szerepet. E mellett szól, hogy exstirpált méheinek endometrium a csak 3 esetben volt ép; hogy a carcinoma ott székel leggyakrabban, a hol a puerperalis eredetű hurut, t. i. a cervixben; e mellett, hogy a korral a carcinoma székhelye fölfelé halad, korosabbaknál több a corpus-carcinoma (táblázat). — Szerző ezután átvizsgál többféle hypothesist, lues, tuberculosis, faji különbséget, nemi ösztönt stb. A betegség átolthatóságának két tanulságos esetét közli (hassebbe). — Tals t eredményeit összefoglalva, végül még arra a kérdésre terjeszkedik ki, hogy mié t tartja az endometritist primär betegségnek s nem a carcinoma következményének, s nézetét tényekkel igyekszik megerősíteni, — s hypothesisének alapján nem tartja a carcinoma prophylaxisát oly meddőnek, mint a milyennek általában mondják.

II. Még ha áll is az, a mit az actiologiára nézve ki igyekezett deríteni, a szerző mégis belátja, hogy egyelőre nagyobbára már kifejlődött betegséggel fogúi i szemben állani. A betegség kezdeti szakaiban kétségtelenül operatív úton gyógyíthal >. Fontosak e szerint a kezdeti symptomái, melyek közül a vérzést, folyást, fájdalma hólyagzavarokat elősorolja, hogy azután a méh vizsgálatára menjen át. A többi hel i tünetek mellett kiemelendőnek tartja a szövetek szakadékonyságát, továbbá a szövi ;tani vizsgálatot. Naboth-féle tömlőket gyakran találni carcinoma mellett. A nyakm i és testnek megbetegedését bizonyosan csak a szövettani vizsgálat deríti ki.

III. Igen ingadozó az »operálható« carcinomás betegek arányszáma; az int - zetben 22°/0 volt a legnagyobb szám. Szerző 70 totalis exstirpácziónak terjedelmi i, táblázati kimutatását adja; 69 vaginalis és 1 abdominalis úton. Az összes haláloz s ll'6°/o; 5 esetben sepsis (1888 óta 63 esetre csak 4’76°/0 sepsis); 2 esetben volvulu ; 1 esetben marasmus. A gyógyultak közül lázas 25, láztalan 36. Három esetben exs - datum; 9-ben fistula. — Véglegesen gyógyult (10—4 év) azok közül, kiknek továb i sorsáról adatokat szerezhetett a szerző: 33’33° 0; s ha azt az 5 esetet is hozzászámít . melyeknek sorsáról nem kapott fölvilágosítást: 26'92°/0. — Recidivákat 1/2 — 3 < / múlva konstatálhatott. — A betegség székhelye volt 43 portio, 21 cervix 4 corpi

1 eldönthetetlen. Összes véglegesen gyógyult esetei portio- és corpus-carcinomák. - - Ezután áttér a szerző az intézetben követett módszernek leírására és egy abdominal s exstirpacziót ír le. Ezután néhány elvi kérdést taglal: ojtás veszélyének kikerülési , hashártya egyesítését vagy nyitva-hagyását, volvulusnak egy esete a hashártya egy - sítésének czélszerűségére tanította. — Azután még néhány műtételi módosítással fo - lalkozik, melyeket ajánlottak. A morcellement nem óv az ojtási recidivától, úgyszinti i a vagina bemetszése sem (eset). A sacralis methodustól adott esetben jót vár; a fori - pressurával ellenben nem tud megbarátkozni. Hasonlóképen nem tud fölmelegedni í ? igni-exstirpaczióért. A magas amputácziót szembe állítva az exstirpáczióval, ez utó - binak kell előnyt adnia, mert ez mindent teljesít, a mit tőle jogosan várhatunk.

J)2-