Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1968-1969

1969. február. 27., 4. Rendes kari tanácsülés

- 12 -gyógyszerész, mint az igény. A minisztérium bekérte a megyéktől 1980-ig az igényeket, ez kb.

50 %-kal több, mint amennyi az anyagban szerepel. Üzért nem ért egyet Burger professzor létszámcsökkentési javaslatával, de ha a Kari Tanács kívánja 6.pontként ezt a javaslatot is bevehetik.

Burger; Ha elhatározzák a reformképzést, figyelembe kell venni azt is, abból mit tudnak megvalósítani.

Halmai: Egyetért Pandula dékánhelyettes úrral. Ha számba veszik, hogy mennyi gyógyszerészre lesz szükség, akkor a felvételi létszámnak is ennek megfelelően kell alakulni, illetőleg ennél valamivel többet kell felvenni és a rostát az egyetemen kell elvégezni. Ha a létszámot csökkentik, akkor a szűrést a felvételin kell xfiegeXjteni, ami már többször kritika tárgyát képezte.

Laszlovszky; Az elaborátum rendkivül határozott hangvételű, ebben konkrét tények vannak, amelyeken keresztül megismerhetik a gyógyszerészi ténykedést. Egy-két adat őt is meglepte, gondol itt különösen a magisztrális gyógyszerkészitésre, miszerint az egész gyógyszerfogyasztáson belül forint értékben ugyan csökkent a magisztrális gyógyszerekre forditott összeg, de maga a megisztrális gyógyszerkészités százalékosan eléggé megnőtt. A reformtemekben alapelveket kell leszögezni, amiben a Kar szabadon mozoghat. Tapasztalatok szerint a reform szerinti oktatás általában nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket más szakmában sem.

Merev formákhoz nem lehet ragaszkodni, a reformnak állandó jellegű folyamatnak kell lenni. A nivófejlesztés elsősorban talán pénzügyi kérdés. Ha az asszisztensképzés színvonalát emelik, némileg talán csökkenthető a kiképzendő gyógyszerészek száma.

A többszintű egyetemi képzés nem életképes, ez már egyszer bebizonyosodott, 1950/51-ben bevezetésre került, de megbukott. Az alacsonyabb szintű képzésre felvett hallgatóknak különböző tárgyak ráhallgatásával, vizsgázásával kellett pótolniok az I. év után, hogy átkerülhessenek q rendes képzésre.

Az asszisztensképzés nem egyetemi feladat, de az egyetemnek ehhez bizonyos direktívákat kell adnia. Szakgyógyszerészképzés nem vágyálom, hiszen az a valóságban meg van, a szakfelügyelő gyógyszerészek képzése folyik, de ugyancsak a gyógyszerismertető gyógyszerészek képzése is meg van.- &2~