Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar - tanácsülések, 1964-1965
1965. március. 27., 4. Rendes kari tanácsülés
- 14 -U Dékán: Lényegében teljes áttekintést adott Clauder professzor ur az előterjesztésben a reform egész problematikájáról. Megköszöni az előterjesztést és kéri a Kar tagjait, tegyék meg hozzászólásaikat. Kiss: Nem ért egyet Clauder professzor ur véleményével. Itt két dologról van szó. Egyrészt Clauder professzor ur helyteleníti azt, hogy 3 éves képzéssel gyógyszertárvezető lehessen valaki, másrészt viszont azt fejtette ki, hogy nincs meg a lehetősége ezek után annak, hogy a képzést megfelelő magas színvonalra emeljék, mert a 4 és fél éves képzésre nincs lehetőség. Véleménye szerint, bár nem gyógyszerész, igy nem tart igényt arra, hpgy teljes mértékben helyes legyen az, amit mond: 3 éves képzés keretében is lehet olyan képzést adni,^amely gyógyszertár vezetésié is elég, csak megfelelő színvonalúnak kell annak lenni. Véleménye szerint a Karnak kell oda hatni, hogy ennek a tematikáját úgy állitsák össze, hogy a kellő elméleti alapok megadására alkalmas legyen. Majd meghatározott gyakorlat megszerzése után elláthatná a gyógyszertárvezetői tisztet. Hiszen azelőtt 2 éves egyetemi képzésben képezték a gyógyszerészeket. Megfelelő előzetes és utólagos gyakorlat mellett, ha kellő szinvonalu a 2-3 éves képzés, akkor el lehet érni, hogy a gyógyszertórvezetők kiképzésére is alkalmas. Amennyiben lehetőség van arra, hogy gyógyszertárvezetőket képezzenek egyetemen kivül, úgy meg van a lehetőség arra, hogy az egyetemi oktatás színvonalát felemeljék. Tehát mindenképpen megfontolandó és nem feltétlenül kell elvetni a leiratban emlitett gondolatot. Részletekbe most nem kiván bocsátkozni, pl. hogy a felsőfokú technikumban végzettet mérnöknek hivnák-e, ugyanúgy, mint egyes technikumban végzettet. Hársing: Megerősítve látja magát abban a véleményében, hogy a gyógyszerészi, de ugyanúgy az orvosi és egyéb szakma is, amelyeknek egy része olyan jelleget nyert, amelynek ellátását nem feltétlen egyetemet végzett szakember kell ellásson. Konkréten mond egy példát. Nem is olyan régen elképzelhetetlen volt, hogy középkáderek adhassanak injekciót. Ma minden ápolónő rendszeresen ad önállóan injekciót. Tehát az egészségügyi ellátás kapcsán olyan felelősséget és feladatot kap igen jelentős középkáder réteg, tehát ebből azt a következtetést vonja le, hogy a gyógyszerészi szakmán belül egyre fontosabb és egyre nagyobb felelősséget igénylő feladatot fog ellátni olyan, akinek nincs a munkaköre egyetemi végzettséghez kötve. Felelősségre nemcsak diplomás ember vonható, hanem technikumot végzett, sőt érettségizett ember is felelősségre vonható bizonyos szakmai előkészítés után. Annak idején is felvetette, ftogy a reform kidolgozásával, illetőleg végrehajtásával összefügg a felsőfokú technikum tantervének, programjának a kidolgozása, annak irányítása, ellenőrzése az egyetem hatáskörébe kell tartozzon.
