Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészi Kar - tanácsülések, 1961-1962
1961. szeptember 30., I. kari tanácsülés - Bejelentések indítványok
6 ember lelkiismeretét felrázzuk és visszatartsuk még amig lehetséges. Mi meg vagyunk róla győződve, hogy ez ma még lehetséges és lehetséges lesz a jövőben is, nehogy az imperialisták akár ostobaságuknál, akár könnyelműségüknél fogva háborúba tudják taszitani az emberiséget. A Szovjetuniónak ezek a látszólagos és a szocialista tábor népeinek ezek a látszólagos "ugyan olyan"- ahogy az imperialisták mondják - cselekedetei mint az imperialistáknak, pontosan ellenkező célt szolgálnak, a béke megőrzésének a célját. Ismeretes az az igazság, hogy ha két ember ugyan azt teszi az nem ugyan az, ha ellentétes célokból, ellentétes okokból teszik látszólag ugyanazt. Mi azért fegyverkezünk, hogy megőrizzük a békét, hogy a fölényünk megmaradjon és nehogy vérszemet kapjanak az imperialisták, hogy csökken a fölényünk, tehát kihasználhatják az állitólag kedvezőbbé vált helyzetet egy háború kirobbantásához. Az elkövetkező időszak tehát nem könnyű időszak lesz. Egy kicsit talán szokatlan, hogy ilyen kérdéseket vetek fel itt egy ilyen tanácsülésen, talán egyesek azt gondolják, hogy nem helyénvaló, hogy nem ide tartozik. Nagyon is helyénvaló és nagyon is ide tartozik. Atért vetem ezt fel, hogy a tanári testületnek, a párttagoknak és a pártonkivü- lieknek az egységére, a józanságára, a higgadtságára messzemenően szükség van. Az Orvostudományi Egyetem éppen azok közé az Egyetemek közé tartozik, ahol a marxista-leninista világnézet még nem olyan szilárd az oktatók többségénél, mint talán a Közgazdaság- tudományi Egyetemen, vagy más Egyetemen, tehát itt éppen nagyon is helyénvaló, hogy a kommunisták és az egész tanári testület, minden oktató és minden becsületes ember igyekezzen messzemenően olyan magatartást tanusitani, hogy az oktatás nyugodt légköre biztosítva legyen, hogy semmiféle háborús pánikkeltés, hisztéria ne hatolhasson be az Egyetem falai közé, hogy magabiztosak legyenek az oktatók és a hallgatók egyaránt, hogy van miért tanulni, mert megőrizzük a békét, hogy van miért tanulni mert 5 és 10 és 20 év múlva is azok, akik kikerülnek az Egyetem falai közül, azok az egészségügy fejlesztésén fognak munkálkodni, mert nem sikerül az imperialistáknak megakadályozni a mi békés fejlődésünket, alkotó munkánkat, tudományos kutató munkánkat, nevelő munkánkat. Ahhoz, hogy ezt jól megtudjuk valósítani, ahhoz, hogy a tananyagét korszerűbbé tegyük, hogy a felsőoktatás reformeélkitüzéseit ennek az Egyetemnek a keretein belül is győzelemre vigyük minél gyorsabb eredményeket érjünk el ott ahol lehet és minél laaaoban és óvato3- sabban nyúljunk a kérdéshez ott ahol nagyobb megfontoltságra, időre, előkészítésre van szükség, hogy a következő lépését a reformnak megvalósíthassuk, ilyen nyugodt, higgadt szellemben kell a munkát tovább folytatni, nem szabad a napilapoknak, vagy az amerika hangjának és a Szabad Európa rádiónak a különféle ostobaságait készpénznek venni. Tudni kell, hogy ezek a háborús zavarkeltések, a háborús propaganda éppen nem utolsó sorban azt a célt is szolgálja, hogy zavarják a mi békés épitő munkánkat, hogy olyan légkört teremtsenek, amelyben az ingadozó emberek nem állnak szilárdan a lábukon és a pánikhangulat átragadván rájuk, ez kihat majd a termelésre, kulturális fejlődésünkre is, mert nagyon sokan az imperialisták közül is bizonyosak abban, hogy a háború elkerülhető, sőt még ők is ingadoznak, hogy vajon érdemes lenne-e kirobbantani a háborút, de abban nem ingadoznak, hogy a háborús hisztériakeltés ■hG
