Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1968-1969
1968. szeptember 24., I. rendkívüli kari tanácsülés
13 létszámmal működve, b^nd ^jni.jak±aiási- -ref o rmmal meg tudják javitani az olftötást. Nagy egyetemen 'kis Tétszámu hallgatót lehet jól oktatni. Ha az előadások órasz’ámát csökkentik, a professzor még kevesebbet fog tudni a hallgatókról, de ezzel az oktatás nem javulhat. A tervezet az oktatás gyakorlatibbá tétele érdekében minél jobban be akarja vonni az oktatásba a fővárosi kórházakat. Kívánja, hogy sikerüljön a cél, amit kitűztek maguk elé. Az Egyetem történetében már történt ilyen próbálkozás és azért nem tudták a fővárosi kórházakat bevonni az oktatásba, mert bele akartak szólni a személyek kiválasztásába. Jelenleg a tanácsi ügykör kiszélesitésében óriási n fejlődés, pl. az ETT-nek sincs olyan beleszólása a járási kórházi kinevezésekben, mint régen. Neffi tudja elképzelni, hogy az Egyetem bele tudjon sz^ini a kinevezésekbe. Saját tantárgyának gyakorlati oktatását igen széleskörűen szervezte meg. Több országos intézményt vontak be az oktatásba, a Mentők, a Sportkórház, az Onkológiai Intézet vezetősége, orvosai szívesen tartanak gyakorlatot, és kb 5o körzetx orvost is be lehet vonni az oktatásba. Könnyű egy belgyógyász profes zornak, aki esetleg négy kórházzal tart megbeszélést, de neki mind az ötven orvossal külön-külön kell beszélnie. Az úgynevezett kis tárgyak oktatása: véleménye, ezek az uj szakmák egyre több tért követelnek. El tudná képzelni a közös vizsgákat, ha feleannyi hallgatót oktatnának, de ugyanezen oktatói létszámmal. Kivanja, hogy a reform sikeres legyen, de ebben a keretben nem is lehet jól oktatni. Babies: maga is azon az áxlásponton van, hogy a jelenlegi oktatási rendszer nem ad megfelelő jó képzettséget egy fiatal orvos gyakorlati munkájához. Azzal is tisztában kell lenni, hogy a hallgatók befogadó képessége korlátozott. °gy látszik, mintha túlterhelés volna. Véleménye, nem annak a rovására kell Írni a túlterhelést, hogy differenciálódik az orvosi tudomány, hanem inkább arra, hogy az orvostanhallgatók tudását csak azzal gyarapítsák, amire szükségük lesz az életben. Előfordul, hogy a hallgatók, olyat tanuxnak ami nincs, pl. nem az urológián, hanem más tantárgy keretében, a vese-érrendszeréről, ^z a tudat sokáig tartotta magát, talán még Michelangelo rajzolta le először, de a vese-sebészeícjól tudták, hogy ilyen nincs, ~ G6 -
