Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1965-1966

1966. június 22., V. rendes kari tanácsülés

Nehézséget jelent a kórházak megszokott rutinmunkája, amely a napi munkamenet mellett sokszor megnehezíti a hallgatókkal való foglalkozást. így a legtöbb sebészeti osztály nem tudott, vagy nem akart változtatni azon a rendszeren, hogy a délelőtti órákban operálnak, amikoris a hallgatókkal nincs aki foglalkozzék.

A nagy hallgatói létszám önnagában komoly nehézség. Emiatt sok kórházai kellett bevonni, aminek az volt a következménye, hogy az oktatás ellenőrzése nehézségbe ütközött.

Az elmondottak alapján javasoljuk, hogy a kísérletet tekintsük befejezettnek és a "ciklikus" oktatás jelenlegi formáját függesszük fel.

E javnslatot indokolja az a körülmény is, hogy a IV.évre érkezik az az évfolyam, amely a reform keretében kezdett. Nem volna helyes tehát, ha a reformoktatás eredményeinek' reális értékelését a ciklikus oktatás egy évfolyamon megzavarná.

Javasoljuk továbbá, hogy alakítsunk egy 3, legfeljebb 5 tagú, megfelelő összetételű bizottságot, amely összegyüjtené részint a ciklikus oktatás tapasztalatait és az abból adódó lehetőségeket, részint a reformoktatás eredményeit.

A bizottság kidolgozna és javaslatot tenne olyan jellegű reformtervezetre, amelyben biztosítva volna a klinikai tárgyak klinikai oktatásának fejlettebb formája. A bizottság javaslatot tenne a klinikai alaptárgyak és a többi klinikai tárgyak oktatási arányára, a kórházak bevonásának lehetőségeire, javaslatot tenne továbbá arr**, »iképnen tehetősök érdekeltté a kórházi orvosok az oktatásban stb.

A fentiekből kitűnik, hogy az értékelés és az abból készítendő javaslatok egész oktatási rendszerünket illetné.

Ezért a munka komoly elmélyedést és mindenekelőtt időt kiván. Úgy véljük tehát, hogy a bizottság munkáját több év alatt végezhetné csak el.

Megjegyezni kivánom, hogy már most világos, hogy amenynyiben az oktatásba a jövőben a kórházi osztályokat be kivánjuk vonni, esetleg fokozott mértékben, a budapesti egyetemen részleteiben más oktatni módszerek követhetők, mint a vidéki egyetemeken. Véleményünk szerint ez a javaslat kidolgozásának bem akadálya. Minden országban van példa arra, hogy az oktatás elvei, alapjai és keretei azonosak, részleteik különböznek. Ezt meghatározza az egyetem elhelyezése, az egyetemi város nagysága, a hallgatói létszám, a rendelkezésre álló kórházi osztályok.

Felmerült az aggály, hogy ha felfüggesztjük a kísérletet, újrakezdeni nehezebb, mint tökéletlen formában, de folyamatosan folytatni. Ha sor kerül rá, véleményünk szerint nem újra kezdésről, hanem egy jobb, tökéletesebb forma, tehát egy új oktatási mód alkalmazásáról lesz szó.