Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1965-1966
1966. április 27., IV. rendes kari tanácsülés
19 Ezeket a konferenciákat egyes tanszékvezetők vezették. Ennek nagy jelentősége van, ez is helyes és jő megoldás volt. Jő volt ez a forma, mert az bizonyltja, hogy nincs megosztás az egyetemi nevelő munkában, hogy szaktudományt oktatni a tanszékek szerepe, a nevelés pedig a Marxizmus Tanszék feladata. Valamennyi tanszék feladata és szerepe a nevelés. A konferencia vezetők ennek a szellemnek feleltek meg. A beszámolőra vonatkozó észrevételei: a jelentés 2.oldalának első bekezdésében szerepel; hogy egyes konferenciákon vitatták a PB referátumának azt a megállapítását, hogy az egyetemi oktatók szocialista tudata elmarad a termelőmunkában résztvevő dolgozók tudat-fejlődéséhez képest. - Ehhez hozzá kivánja tenni: mindenki tudja, hogy az Bgyetem oktatóival szemben a követelmények nagyoubak, mint társadalmunk sok más rétegével. Nemcsak saját szakmájuk művelése terén, hanem általános műveltség terén is. Kérdés: vájjon jogos lenne, hogy egyedül világnézet terén lehet kisebb követelményt felállítani? Vájjon miért a világnézet, ideológia terén kellene kisebb mérce? Nem lehet az, hogy valaki a saját szaktudományát rendkívül korszerűen műveli és ideológiai, világnézeti kérdésekben sokszor év tizedek, évszázad előtti nézeteket valljon. Az eg/etemi oktatók korszerűen művelik saját tudományukat, ezért jogos az az igény, hogy a társadalmi élet más vonatkozásában is magas világnézeti, ideológiai követelményeket állítanak fel velük szemben. Hozzáteszi, ez a megállapítás alátámaszt egy olyan következtetést, hogy az intézeti oktató megítélésében , a megítélés felelősséget kell jelentsen a világnézeti, ideológiai, minősítési, káderfejlesztési tervek terén. Felmerült a beszámolóban az a kérdés: kik műveljék a szakmai ideológiát? Az orvostudomány, illetve a természettudományok és a filózófia kérdéseivel kapcsolatban meg kell-e várni, hogy kialakuljon a szakgárda, finely a tudomány határterületét műveli. Egyéni véleménye: minden tudományágban elmélyülés megy végbe. Ezzel párhuzamosan komplex jellegű kutatások iránt van igény. Az emberi életnek bizonyos nagy kérdéseire egy tudományág nem tud bizonyos választ adni. A kérdéseket komplex módon teli megoldani. A társadalomtudomány műveléséhez elsősorban filozófiai alap kell, és a természettudomány, orvostudománnyal szoros kapcsolatbankell fennie. Éppen ilyen szükségszerű a természettudományok művelői xxáxázas a társadalomtudományok filozófiai kérdéseivel sokkal behatóbban törődjenek. Egyes részkérdéseket nem kell megismerni a másik tudományágban, de általános vonatkozásban valamennyi oktatónak művelnie kell.
