Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1965-1966
1965. december 15., I. rendkívüli kari tanácsülés
Io 5) Gömöri: mint a bizottsági jelentésben látható, különvéleményt jelentett be, amennyiben nem ért egyet az aequo loco jelöléssel és kéri különvéleményét szavazásra feltenni. Ismétli, hogyKerpel Prónius nemzetközileg is elismert, kimagasló munkája az, ami miatt ezt a javaslatát tette. A bizottsági javaslatban szereplő értékelést kiegészíti azzal, hogy Kerpel Fróniusnak a só- és vizháztartás problémakörével foglalkozó monográfiája megjelent németül és orosz nyelven. Könyve jelent meg Kelet-Németországban és Romániában. Kerpel Fr*nius számos külföldi társaság tagja, a Kelet Német Hallel Akadémiának, a Leng/el Qyermekgy ógyász Társaságnak stb. a Szovjetuniőb-n előadásokat tartott, ezek mind a népi demokratikus országokkal való kapcsolatait bizonyítják. Megemlíti még, mert az anyagban nincs benne, hogy Kerpel Frónius a Béke Tanács Tudományos Bizottságának tagja. Tudományos munkásságán kivül emberi, politikai kvalitásai sem elhanyagoiandők. Mindig haladó szemlétetű volt, humanista műveltsége, magatartása volt minden korban, amit szükségesnek tart kihangsúlyozni. Orvosi, gyermekgyógyászati magatartása kiemelkedő, mondhat*, hogy Gegesi Kiss Pál professzor után a legkiválóbb magyar gyermekgyógyász. Budapestre való visszphozataia a helyes út, hogy vidéki munkavállalás után kerüljön Budapestre. Helyesnek azt tartaná, hogy az egyetem mondja meg világosan mit akar, az aequo loco jelölés a felelősség elhárítása. Bálint: Kerpel Frónius azon tetKileten, amit a só- és vízháztartás problémakörének nevezünk és a veseműködés területének nevezünk a lehető legmagasabb szintet képviseli. Elismeri Gerlóczy kiemelkedő tudományos munkásságát is, de véleménye, hogy Kerpel Frónius az összes magyar disciplmát f igyelembevéfe a legértékesebb ember. Nemzetközi hirneve vitathatatlan, mint szakember a legelsők között áll és azt kell mondania, hogy Gerlőczynak pechje van, hogy ilyen kiváló szakemberrel kerül elbírálásra. A bizottsági javaslatban szembe vnn állítva a tudományos munkásság és a politikai magatartás. A háborús események kapcsán a pécsi gyermekklinikát az akkor professzora elhagyta, a klinika igen rendezetlen állapotban maradt, Kerpel Frónius abban az időben budapesti adjunktusi állást, bevezetett magánpraxist hagyott itt amikor megpályázta a vidéki gyermekgyógyászati tanszéket. Ebben az időben komoly' politikai megnyilvánulás volt az ilyen lépés.
