Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Kar - tanácsülések, 1965-1966
1965. december 15., I. rendkívüli kari tanácsülés
55' íi Még egy fontos szempont is felmerül ebben a kérdésben, Budapest és a vidék helyzete. Gerlóczy professzor urnák meg vRn a pesti egyetemi tanári állása, mint hallomásból értesült, az előző vidéki gyermekgyógyászati tanszék merüresedése alkalmából sem kívánt vidékre menni, tehát ha Kerpel Frónius nyerné el a pesti állást, megmaradna az eg/etemnek Gerlóczy professzor ur is, mert ő nem pályázná meg a megüresedő pécsi helyet és megnyerné az egyetem Kerpel Fróniust is. Szentigothai: a bizottság javaslatát nem véli elfog adhat ónak. A két pályázó között - bár mindketten alkalmasak a tanszék betöltésére - több nagyságrendi különbség van tudományos tekintetben. Dr.Kerpel Frónius Ödön a mai nemzetközi tudományos élet egészen kiemelkedő képviselője. Mégis ezúttal nem erről szeretne szólni, hiszen ezt munkásságához nála közelebb állók jobban tudják. Sok évig működve vele együtt egy karban, tapasztalatból tudja, hogy egyben kiemelkedő oktató is aki magávalragadó előadásmódjával, mélységes kulturáltságával és álláspontjának ebből eredő meggyőző igaz humanitásával kiemelkedően és pozitivan nevelő hatású. Gondoljuk meg, hogy a hozzá hasonló szintű kutatóink közül hányat vesztettünk el, mert a kinálkozó jobb életlehetőségeket keresték. Kerpel Frónius Ödön ezekhez hasonló, vagy még előnyösebb kinálkozó lehetőségek ellenére a magyar nép mellett állt ki. Az egyetemi ifjúság és a hazai tudományos közvélemény nagy» n is fogékony az ilyen jellegű nevelő hatás iránt, értékeli és igényli az emberi nagyságot. Úgy véli, Karunk valamennyi tagja nagyra értékeli a Bizottság javaslatában tett hivatkozást a Kormány nevelési szempontjaira. Mindannyian tudják és érzik, hogy az elhatalmasodott önzés, anyagiasság, könnyebb eletlehe tőségek keresése, közügyekben személyi szempontok előtérbe helyezése ellen példaadással egybekötött nevelésre van szükség. Éppen ezért nagyon meg kell fontolni mivel szolgálják jobban ezt az ügyet. Szerény véleménye szerint a Bizottság többségi javaslata a helyes elvet ez esetben rosszul alkalmazza. Hazai tudományos közvéleményünk és egyetemi ifjúságunk körébon Karunk részéről történt ilyen döntés igen rossz, semmi esetre sem nevelő benyomást tenne. A második helyen való jelölés és a referátumban felemlített szempontok bőségesen módot ryujtanak felsőbb szerveknek a helyzet mérlegelésére és Gerlóczy Ferenc esetleges kinevezésére olyRn bántó hatás nélkül, mint amilyent a pályázók közötti több nagyságrendbeli különbséget figyelembexéxk nem vevő kari döntés biztosan keltene. Ezért csatlakozik Gömöri Pál különvéleményéhez és kéri a Tanácsot? hogy a bizottsági javaslatot elvetve,- amennyiben nincs mód annak megváltoztatására - a különvélemény szellemében döntsön.
