Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1983-1984/1

1983. november 1., rendkívüli egyetemi tanácsülés - Javaslat a felsőoktatás fejlesztésére. - Mellékletek.

hogy olyan alapszintű oktatást kell adni, amire minden ráépülhet, s hogy alkalmas legyen a diploma megszerzése után mindenféle szaktudomány elsajátítására. Ha a jelenlegi helyzetünket vizsgálom, akkor pontosan az alaptárgyak tekintetében állunk a legrosszabbul, s legkevésbé perspektivikus a helyzetünk, mert az alaptárgyakat oktató elméleti intézetek néptelenednek el. Ha nem teszünk lépéseket annak érdekében, hogy nagyon jó eró1< kerüljenek az elméleti intézetekbe, akik alkalmasak arra, hogy nem középiskolás szisztémában, hanem integrativ gorídolkodás kifejlesztésében munkálkodjanak. Biztosan nagy ellenállásba kell majd ü-tk özni a tananyag megválogatása tekintetében is, s itt kell felvetni az egész alapstruktúra megváltoztatásának igényét is.

Azt hiszem, hogy azzal is lehet jellemezni a mi oktatásunkat, az általam elmondott tömegoktatás mellett, hogy bizonyos szubjektivitás is jellemzi, gondolok itt a vizsgáztatásra, kiválasztásra, hallgatók egyéni megítélésére, stb. Ha nem fogunk egy olyan követelményrendszert állitani a hallgatók elé, amely serkenti ó1<et bizonyos normativák megvalósitására, szintek elérésére, melyek nem lehetnek alacsonyak, akkor nem tudjuk kerekké tenni a célkitűzésűnket. Ugyanez vonatkozik az egyetemi oktatókra is. Rektor elvtárs emlitette, hogy meg kell követelni valakitől, aki az egyetemen akar maradni, mint oktató, hogy bizonyos normatívákat teljesítsen. Ez a többi egyetemeken már meg van. Tulajdonképpen mi is rendelkezünk ilyen követelményrendszerrel, de ez nincs kelló'en megfogalmazva. Az már szakágazati kérdés, hogy az orvosegyetemeken más követelményeknek kell lenni, mint más egyetemeken. Gondolok itt pl. arra, hogy egy gyakorló orvosi tevékenységhez bizonyos általános emberi magatartás, műveltség is szükséges, hogy az eredményes lehessen. Ha ezt nem tudja a hallgató egyetemi tanulmányai során megérteni és elsajátítani, akkor biztos, hogy nem válik beló'le jó orvos, de ez csak személyes példamutatással, tehát az oktatók révén valósulhat meg.

Azt hiszem e tekintetben is magasabbra kell tenni a mércét, egészen az egyetemi tanári kinevezésekig.

Ami a kutatást illeti, itt is érvényesül az a bizonyos szubjektivitás, melyet az elótb említettem. Nem tudom elképzelni, hogy egy egyetemen magas-