Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1982-1983/1
1983. március 15., nyilvános rendkívüli ülés - Március 15-i ünnepi ülés.
2 1848 márciusában forradalom volt, amint mondani szoktuk, mely néhány nap alatt megforgatta a világot. Forradalom volt, amelyért hősök áldozták fel életüket. Forradalom, amelyben az ifjúság a felnőtt nemzedék legjobbjaival együtt gondolkodott, s vezette a harcot. Ily nagy tettek hallatára, a forradalmárok életének megismerésekor korunk embere a tisztelet, a csodálat mellett elbizonytalanodhat, önmagát hozzájuk mérni nem meri. Önnön korát szürkének érezheti, láthatja, önmagát pedig gyakran tehetetlennek, kiszolgáltatottnak érzi. Mit mondjunk hát a ma ifjúságának? Az nem elég meggyőző, ha a becsületesen elvégzett munkát hasonlitjuk a márciusi ifjak tetteivel! Vannak forradalmi korok, amikor néhány hét alatt meg lehet forgatni a világot. /Nekünk nem ilyen adatott! A mi feladatunk munkával, eltökéltséggel, elhivatottsággal formálni, alakitani a minket befogadó világot. Hiszen minden nemzedéknek azokra a kérdésekre kell megfelelnie, amelyet saját kora állit elé. A mi korunk kihivása sem kevés! Az előttünk álló feladatokat sem lehet a cselekvést motiváló szenvedély nélkül elvégezni. Szenvedélyesen akarni az újat, részt vállalni azon társadalmi folyamatokban, amelyek a szocialista Magyarország fejlődéséhez járulnak hozzá. Miből táplálkozhat ez az érzelmi töltés, elkötelezettség azon fiatalok számára, akik a hatvanas években születtek, a hetvenes években nyilt rá szemük a világra, tanulták a nyelvet, a kultúrát, a törté» nelmet és látták a társadalmat maguk körül? Mi adhat elkötelezettséget e "békeviselt" nemzedék számára, akik gyermekkora a gazdasági fellendülés és a politikai konszolidáció természetes környezetében telt el? És hogyan lehet elkötelezett ma, amikor sok minden megváltozott körülöttünk? Hűvös háborúról beszélünk. A béke megóvásának szükségessége soha ilyen élesen nem vetődött fel. A békés egymásmellett élés és a társadalmi haladás már nem olyan magától érthetődé a gazdasági haladás, sőt a "gazdaság talponmradása" egyenlőre a cél. Sokat idézett Leninnek az a gondolata, hogy a fiatal nemzedék nem juthat el ugyanolyan utón a szocializmushoz, mint elődei, s ez a marxizmusra is vonatkozik. És természetesen nem juthatunk el egyformán, tehát uniformizálni sem lehet az utat. Ez az ut elvezethet az illúziókhoz, amely a valósággal való szembesüléskor keserves
