Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1982-1983/1
1983. március 15., nyilvános rendkívüli ülés - Március 15-i ünnepi ülés.
- 3 -4o2 csalódásokat eredményez, kiábrándultságot és passzivitást szül. Elvezethet azonban a szocializmus vállalásáig, a haladásért való tenni akarásig. Hogy melyikhez jut el az ifjúság, az nagy mértékben a neveléstől, a felnőtt nemzedék példaadásától és a KISZ tevékenységétől is függ. Tudnunk kell, hogy csak azok az eszmék, gondolatok vernek mély gyökeret az emberekben, amelyekért a maguk módján - mindenki másként - megküzd. A marxizmust nem lehet csak szemináriumokon megtanulni, a cselekvés helyett pedig vitakörökön beszélgetni! Meg kell találnunk azokat a valódi gyakorlótereket, ahol ifjúságunk a tanultak igazára maga döbbenhet rá. És még ez sem elég.... Ehhez olyan ismereteket kell nyújtanunk, amely kiállja a mindennapok próbáját! Ancsel Éva irta nem is olyan régen: " A marxizmus legalább annyira ártatlan a szocialista épitőmunkánk gyengeségeiben, mint ahogyan a fizika sem tehet arról, hogy olykor recsegnek a rádiók. Senkinek sem jut eszébe, hogy egy rádió recsegése nyomán arra következtessen, hogy az akusztika törvényei nem állják meg a helyüket. Ha viszont a felnövekvő nemzedék a szocialista valóság olykori recsegéseiből arra következtet, hogy az elmélet törvényeivel is baj lehet, akkor ez sem egyszerűen az ő elméjük rossz működéséből következik, hanem abból, hogy mi illuzórikusán kötjük össze a marxi eszméket a szocialista megvalósulással." Nekünk nem egyszerű folyamatok között kell megkezdenünk felnőtt életünket, eljutnunk a szakma iránti vonzalomtól a hivatás vállalásáig, gyakorlásáig. Itt és most kell elkötelezett, - hazája, népe mellett elkötelezett - a szocialista Magyarország mellett elkötelezett, szakmája iránt elhivatott értelmiségivé válnunk. Ez nem könnyű feladat, de sohasem volt az. Nem könnyű sem az oktató, sem a tanitvány részéről! De megvan bennünk is az az "evőé" érzés, amely minden fiatal nemzedék sajátja. Ez az őserő, génjeinkben kódolt szabadságvágy és tenni akarás, a jobb akarása, az uj iránti fogékonyság, amely nemzedékről nemzedékre önmaga és az utána jövők számára rendezi be a világot. Nagy a felelősség, hogy ez a minden iránt fogékony fiatal szellem milyen értékeket lát, milyen normarendszert vesz át. De a mesternek meg kell találnia azon tanítványokat, akik az ő áldozatkész, fáradtságos munkája nyomán nála jobbá válnak. A tanítványnak pedig megtalálva az ő mesterét szorgalmasnak és kitartónak kell
