Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1982-1983/1
1982. szeptember 12., doktorrá avató nyilv.rendkívüli ülés
- 6 -4* Szeretnénk kifejezni hálánkat és köszönetünket a vendégszerető magyar népnek, köszönjük a Magyar Népköztársaságnak a nekünk nyújtott sok segítséget. Ez a segitség, nemcsak gazdasági együttműködés, hanem politikai megértés és támogatás az afrikai és ázsiai országok számára. Külön köszönetét kell mondanunk professzorainknak és oktatóinknak, akik mindig szeretettel és türelemmel foglalkoztak velünk. Igazat adtunk nekik akkor is, amikor szigorúak voltak hozzánk és többet követeltek tőlünk mint magyar társainktól tudva, hogy otthon ránk sokkal nehezebb feladatok várnak. Alig tudunk találni olyan szavakat, amelyek kifejeznék a mi őszinte, mély hálánkat az egyetem tanárai, valamint dolgozó?iránt, sok fáradozásukért, lelkiismeretes munkájukért. Tisztelt Külföldi Felelősünk, Tisztelt Évfolyam Előadónk! Önöktől búcsúzunk a legfájóbb szivvel. Önök voltak azok, akik messze távol lévő édesanyáink helyett, magyar édesanyáink voltak, akiknek köszönhetjük, hogy most itt együtt ünnepelhetünk. Önöket mindig felkereshettük, együtt örültek velünk sikereinknek, szomorúak voltak velünk ha csalódás ért bennünket. Könnyes szemmel mondunk köszönetét fáradságot nem ismerő munkájúikért, amiért mindig igyekeztek nehéz helyzetünket megkönnyiteni. Köszönjük a sok féltő gondoskodást, amit tudjuk nem hivatalból, hanem lelkiismeretességből, szeretetből tettek. Sem a bucsuzás könnyei, sem a hosszú elegáns mondatok nem fejezhetnék ki, a szivünkbe rögződött, szép, örökre szóló élményeinket az Egyetemről, tanáraink gyümölcsöző munkájáról, évfolyamtársainkról és a vendégszerető Magyar Népről. Köszönjük a Magyar Népköztársaságnak, hogy lehetőséget adott számunkra, hogy orvosokká váljunk. Végső búcsút nem veszünk, csak annyit mondhatunk, hogy a minél többszöri viszontlátásra. Rektor; megköszönöm a két fiatal orvos-kolléga felszólalását és kérem dr.Szabó Zoltán dékán elvtársat ünnepi beszédének megtartására. 31
