Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1982-1983/1
1982. szeptember 12., doktorrá avató nyilv.rendkívüli ülés
- 5 -lg A gondoskodást. Együtt voltatok velünk a nehéz órákban, hazavártatok minket. A mai napon ebben a pillanatban talán megvalósulni érzitek álmaitokat, szakmánk van, önállóvá válunk. Köszönjük, hogy mellettünk álltatok. Emlékezzünk kegyelettel azokra a szülőkre, oktatókra és évfolyamtársunkra, akik már nem lehetnek itt velünk. Évfolyamtársaim! Talán utoljára ülünk igy együtt, hiszen ki-ki a maga választotta szakterületen az ország legkülönbözőbb pontjain fogunk dolgozni. De vannak eltéphetetlen szálak, melyek összekötnek bennünket bárhol legyünk is. A közös készülés vidám és szomorú percei, az együttlét boldog órái, minden ami velünk ez alatt a hat év alatt történt, a sok megmaradt emlék erős kapocs. Bár ma egymástól is búcsút veszünk, bizom abban, hogy munkánk során, a magánéletben gyakran találkozni fogunk. Ilyenkor ne feledjük közös dolgainkat! Kivánom, hogy élete során mindenki találja meg munkája örömét, egyéni boldogulását. A mai ünnep egy örömökben és bánatokban, kudarcokban és sikerekben egyaránt gazdag, küzdéssel teli ut egy állomása. Ezen az utón továbbhaladva köszönetünket és hálánkat mindenkor bizonyitsa lelkiismeretes, becsülettel elvégzett munkánk. Dr. Pedro Onu: Tisztelt Rektor Ur, tisztelt Egyetemi Tanács, szeretett Társaink, drága Szüléink, kedves Kollégák, kedves Vendégeink! A külföldi végzős hallgatók nevében szeretettel köszöntöm megjelent vendégeinket. Boldogan, de egyúttal kissé szomorúan állunk itt, a doktorrá avató ünnepségen. Hosszú, nehéz, de mégis nagyon szép emlékekkel teli ez az ut, amely hazánktól, az egyetemen keresztül idáig vezetett. Hosszú, mert hét évig tartott, nehéz, mert a nyelvi nehézségekkel küzdő külföldi hallgatónak nemcsak többet kellet tanulnia, mint magyar évfolyamtársainak, hanem alkalmazkodni kellett a számára teljesen idegen életformához s a nálunk ismeretlen hideg télhez. 3o
