Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1981-1982/1
1981. november 3., II. Egyetemi Tanács és egyetemi Párt VB együttes ülése - 1. Javaslat a felsőoktatásról szóló párt és állami határozatok egyetemi végrehajtási tervére. - 2. Beszámoló a Fogorvostudományi Kar munkájáról. - Határozat. - Mellékletek.
8. oldal 4. pont a Szociológiai Csoportnak ad feladatot a hallgatók politikai és világnézeti arculatának felmérésére. Ezzel kapcsolatban - én is szevesen látnék nem professzionális szociológusok, azaz orvosoktatók részvételét a felmérés szempontjainak kidolgozásában. 12 oldal 1/a. pontban szó van arról, hogy a külföldi hallgatóknak szélesebb alapon nyugvó specifikánsabb előadássorozatokat kell szervezni. Nem arról van szó - megitélésem szerint, hogy minden egyes tárgyat tegyünk teljessé a trópusi medicina problémáival, hanem számukra külön kollégiumok keretében oktassuk, mert ez olyan szélesítését jelentené az oktatási anyagnak, amely a nagy többség számára profitot nem hozó megterhelést jelentene. A 14 oldal 5. pontban célul tüzzük ki, hogy a jövőben még nagyobb mértékben kell bevonni a fiatal munkatársakat és egyetemi hallgatókat az egyetemen folyó kutató munkába. Ez szép dolog, de úgy érzem, hogy a fiatalságon van a sor, hogy lépjen. Jelenleg ott tartunk, hogy a demonstrációs helyeket is csak nagy nehézségek árán tudjuk betölteni. Igaz, hogy az a 300.- Ft demonstrációs dij nem vonzó. Itt volna az ideje ennek felülvizsgálatára és lényeges megemelésére is. A 15 oldal 2. pontjában az oktatókkal szemben támasztott követelményrendszer felülvizsgálatáról van szó. Ezt felülvizsgálni lehet, de az oktatókkal kapcsolatban már annyi követelmény van támasztva, hogy legfeljebb azt csak szűkíteni szükséges. ló oldal 1 mondata: "a minósités biztosítsa az egyetem kádereinek.........stb." Ez sohasem biztosíthatja, ugyanis a minósités az egy bizonyos területen kell, de soha a gyógyitó munkához, soha az oktató munkához megfelelő mérce nem lehet, és nem is hiszem, hogy törekedhetünk olyanfajta minó'sitési rendszer kialakítására, amely mind a három területen, az oktatás-gyógyitás és kutatás területén mérni tudná az illetőt. Azt hiszem nagy vivmánynak tekinthetjük azt amikor sebészfőorvosi állás betöltésénél nem a kandidatura az elsődleges szempont, hanem, hogy az illetőnek van-e kellő műtéti gyakorlata vagy sem. A 19. oldal 3. pontjában számomra megdöbbentő javaslatok vannak. Amikor számos megyén belül fogorvoshiány van, akkor a fogorvosokat minden előképzettség nélkül pszichológusoknak kívánják átképezni, vagy csupán átirányítani. Ez a pszichológia abszolút lenézése és a fogorvosi stúdiumoknak olyan fokú felértékelése, ami teljesen indokolatlan. Én nem mondom azt, hogy a fogorvosok közül nem kerülhet ki kiváló kórélettan ász, kerül ki egyetemünkről is - de nem ez a jellemző, és én azt hiszem hogy az ő biokémiai és fiziológiai képzettségük nem olyan, hogy ők a labororvos
