Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980
1979. szeptember 16., doktorrá avató egyetemi tanácsülés
- 5 -eljövendő nemzedékekre. Az ember és a tudomány szeretétét, a mindennapi élet örömeit, az emberiességet mutatták meg nekünk. Köszönet és bála érte! Drága szüléink, hozzátartozóink! Itt ülve, és minket látva közel negyedszázad emlékei suhannak át bennetek. Nincsen szó, mely hálánkat, köszönetünket tolmácsolhatná nektek, mindazért az áldozatért, féltő gondoskodásért, melyet értünk tettetek, éreztetek. Felneveltetek bennünket, átsegítettetek sok nehézségen, ti végig izgultátok velünk a vizsgákat, nagy reményeket fűztetek hozzánk, de az eredménytől függetlenül mindig egyforma szeretettel fogadtatok, biztosítottatok mindent ahhoz, hogy most itt álljunk hivatásunk küszöbén. Az, hogy szakmánk van, hogy munkánkkal szolgálhatunk nemcsak a Ti, szemetekbe csal könnyet. Csak annyit mondhatunk: büszkék vagyunk arra, hogy ilyenek vagytok, s szeretnénk mindazt megtanulni és továbbadni saját gyermeke intenek. Kegyelettel emlékezünk mindenkire, akik nem lehetnek már itt velünk. Szülők, oktatók és évfolyamtársak, akik dolgoztak és készültek a szebb jövőért, s akik most mindörökre várni készek - álmuk vajon bennünk teljesül-e. Búcsúzunk egymástól, bár vannak szálak, melyek összetartanak bennünket. Bizom benne, hogy találkozni fogunk a munkában és magánéletünkben egyaránt, s hogy éjt a nappalt nem ismerő szolgálatunkba biztatást, erőt jelent majd, ha visszagondolunk egyetemi éveinkre. Most elmenőben valljuk, mint a költő: "Buzdítsa ki-ki magát, hadd tenne dicsőt, remeket Naggyá nem lenni - gyalázat Mind naggyá legyetek." Dr.Ahed Hussein:"Tisztelt RektorUr! Tisztelt Egyetemi Tanács! Szeretett Tanáraink, drága Szüléink, kedves kollégák, kedves vendégeink! A külföldi végzős hallgatók nevében sok szeretettel köszöntőm megjelent vendégeinket. Boldogan, de egyúttal kissé szomorúan is állunk itt, a doktorrá avató ünnepségen. Boldogok vagyunk, mert elértük kitűzött célunkat, amiért idejöttünk: orvosok lettünk. Örülünk, hogy hét év után, nemsokára újra együtt lehetünk családunkkal, szeretteinkkel. Szomorúak pedig azért vagyunk, mert pár nap múlva el kell búcsúznunk kedves barátainktól, csoporttársainktól és második hazánktól Magyarországtól. 1 +
