Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980
1979. szeptember 16., doktorrá avató egyetemi tanácsülés
6 fr Araikor idejöttünk, nem voltunk könnyű helyzetben és hogy célunkat mégis sikerült elérnünk, abban nagy része volt oktatóink türelmének, szüléink áldozatkész munkájának, csoporttársaink segitőkészségének. Sokáig emlékezni fogunk a vizsgák izgalmas perceire és a nálunk ismeretlen hideg télre. Engedjék meg, hogy összes külföldi társaim nevében mondjak köszönetét Önöknek, doktorrá avatásunk alkalmából. Alig tudunk találni olyan szavakat, amelyek kifejeznék a mi őszinte, mély hálánkat az egyetem tanárai, valamint dolgozói iránt sok fáradozásukért, amit nem hivatalból, inkább hivatásszeretetből, lelkiismeretességből értünk tettek. Sem a bucsuzás könnyei, sem a hosszú elegáns mondatok nem fejezhetnék ki a szivünkben rögződött, szép örökreszóló élményeinet a Semmelweis Orvostudományi Egyetemről, tanáraink gyümölcsöző munkájáról, évfolyamtársainkról, a kollégiumokról, ahol laktunk és a vendégszerető magyar népről. Köszönjük a Magyar Népköztársaságnak, hogy lehetőséget adott számunkra, hogy orvosokká válunk. Végső búcsút nem veszünk, csak annyit mondhatunk, hogy a minél többszöri viszontlátásra" Rektor: Megköszöni a két fiatal orvos-doktor felszólalását és kéri dr. Szabó Zoltán dékán elvtársat ünnepi beszédének megtartására. Dr.Szabó Zoltán: "Ezen a szép őszi vasárnap déleőttön, orvosi esküjüket letéve és miután kézfogással orvossá fogadtuk Önöket, joggal ünnepelhetnek és töltheti el öröm mindannyiőjukat, hiszen beteljesedett - tán már gyermekkorukban megálmodott - álmuk, elérték életük első szakaszának, további nagy célkitűzéseket megalapozó, céljait. Nem is olyan rég, 6-7 évvel ezelőtt szorongó érzésekkel várták eredményes felvételi vizsgájuk után, egyetemi felvételüket. Hosszú és fáradságos volt az ut, amelyen a mai naphoz értek. Sokat kellett tanulniuk, nehéz vizsgákon kellett' helytállniuk. t?
