Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1978-1979

1978. szeptember 14., doktorrá avató tanácsülés - I. Dr. Csömör Sándor klinikai rektorhelyettes megnyitója - II. Doktorrá avatás kérése (Dervaderics Mária) - III. Eskütétel - IV. Doktorrá avatás és oklevelek átadása - V. Köszönetnyilvánítás a felavatottak nevében (dr. Dervaderics Mária) - VI. Felavatott doktorok nevében Dr. Varga József mond köszönetet - VII. A külföldi végzősök nevében Dr. Moses Layiwola Adeoti mond búcsúbeszédet - VIII. Dr. Miskovits Gusztáv dékán ünnepi beszéde - IX. KISZ Bizottság Orvosegyetemi titkárának köszöntője (dr. Horváth Károly) - X. KISZ Bizottság "Jahn Ferenc" Emlékérmének átadása

- 7 -Az évfolyam jórésze úgy végezte tanulmányait, hogy családot alapított, és nem egyszer két gyermeket is nevelt. Ha a későbbi generáció ilyen népes, szorgalmas, és áldozatkész lesz, akkor ennek a társadalomnak bizakodva kell nézni jövője elé. Amennyiben szocialista társadalmunk értelmiségi munkájában nem következne be az Önök teljesítményével arányos gyorsulás, úgy ez remélem nem önökön múlik.

S tudom, hogy ez kritikus mondat volt, s emiatt több oldalról kifogásokat vélek hallani. Mintha a leendő munkahelyükről a következő fenntartást hallanám. Az orvos igazi bizonyítványát a gyakorlat határozza meg, és nem az egyetem.

A másikat önöktől, akiknek pályakezdése nehezebb mint elődeiké, ahol a várakozás és a beteljesülés között elég nagy az eltérés, és mintha olyat is hdlottam volna, hogy könnyű ennek a generációnak, hiszen mindent készen kapott elődeiktől, a társadalomtól. Minden kétkedés és válveregetés ellenére, Önöknek adok igazat és önökkel érzek, mert 6 év alatt nagyon sokat bizonyítottak.

Bizonyították tehetségüket, segitőkészségüket, szakmai ambíciójukat, és ezek után úgy családjuk, mint a társadalom tisztelettel néz Önökre.

Azt Önök is jól tudják, hogy a társadalmi érdek és az egyén elvárása nem mindig azonos. Ez kemény realitás, amelyet tudomásul kell venni. A társadalmi átalakulás ritmusa, és életük változása nem azonos periódicitásu. Ne felejtsük el, hogy pályakezdésük: elején állnak, és ez nem minden esetben determináló szakmai életük minőségében. Amilyen szívóssággal és hivatásszeretettel küzdötték le az elmúlt 6, másoknak 7, 8 éves akadályokat, gondolom, hogy a hosszú tanulmányaikból erőt meríthetnek hivatásuk kiteljesedéséhez, a pálya korrekciójához, s mindahhoz, ami emberi, szakmai elégedettséghez vezet.

Kedves Doktornők és Doktorok!

Az a szó, hogy orvosi hivatás, felemás érzéseket vált ki önökben és társadalmunkban. Mégsem tartom professzionális diszitő elemnek, ha nem ez leendő életük tartalmának kifejezése. Önök az orvosi hivatással kötelességet vállaltak magukra, amely alól nem térhetnek ki, sem szürke hétköznapjaikon, sem megérdemelt szabadságuk, évi pihenésük alatt, sem éjszaka, sem ünnepnap. Köz- és magánéletüket orvosi hivatásuk határozza meg, és ez az ami szép ebben, hogy mindig és mindenkor elesett, szorongó embereken segíthetnek, szakmai tudásukkal és személyiségük minden erejével. Életük látszólag nem különbözik társadalmunk bármely emberének életétől, tevékenykedjék akár intézményben, hivatalban, körzetben, vagy rendelőben egyaránt.

in