Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1978-1979
1978. szeptember 14., doktorrá avató tanácsülés - I. Dr. Csömör Sándor klinikai rektorhelyettes megnyitója - II. Doktorrá avatás kérése (Dervaderics Mária) - III. Eskütétel - IV. Doktorrá avatás és oklevelek átadása - V. Köszönetnyilvánítás a felavatottak nevében (dr. Dervaderics Mária) - VI. Felavatott doktorok nevében Dr. Varga József mond köszönetet - VII. A külföldi végzősök nevében Dr. Moses Layiwola Adeoti mond búcsúbeszédet - VIII. Dr. Miskovits Gusztáv dékán ünnepi beszéde - IX. KISZ Bizottság Orvosegyetemi titkárának köszöntője (dr. Horváth Károly) - X. KISZ Bizottság "Jahn Ferenc" Emlékérmének átadása
Aki.- 6 -célunkat, amiért idejöttünk: orvosok lettünk. S örülünk, hogy hét év után, nemsokára újra együtt lehetünk családunkkal, szeretteinkkel. Szomorúak pedig azért vagyunk, mert pár nap múlva el kell búcsúznunk kedves barátainktól, csoporttársainktól és második hazánktól Magyarországtól. Amikor idejöttünk, nem voltunk könnyű helyzetben és hogy célunkat mégis sikerült elérnünk, abban nagy része volt oktatóink türelmének, csoporttársaink segitőkészségénak. Sokáig emlékezni fogunk a jól sikerült csoportkirándulásokra, a vizsgák izgalmas perceire és a nálunk ismeretlen hideg télre. A mi országainkban kevés az orvos. -Ezért is érezzük küldetésnek azt, hogy itt tanulhattunk. Ha bazamegyünk, szeretnénk az itt elsajátitott tudást úgy hasznositani, hogy az egész népünk felemelkedését szolgálja. Köszönjük a Magyar Népköztársaságnak, a magyar népnek, hogy lehetőséget teremtett számunkra ahhoz, hogy orvosokká váljunk. Köszönöm. Dr,Csömör Sándor klinikai rektorhelyettes: Megköszöni a két ifjú orvosdoktor meleghangú emlékeztető, köszönő és búcsúzó szavait. Kéri dr. Miskovits'Gusztáv dékán elvtársat, tartsa meg az ünnepi beszédét. Ír. Miskovits Gusztáv dékán: Tisztelt és kedves Doktornők és Doktorok! A két jelzős megszólítás nem véletlen, mert tisztelet illeti meg Önöket azért, amit egyetemi éveik alatt teljesítettek: kiváló eredményeikért, a sok summa- és cum laude teljesítményükért, és nem utolsó sorban a 6 évig tartó kitartó munkájukért. Sokuk életrajzát elolvastam és csodáltam szorgalmukat, hogy a jó tanulmányi eredmény mellett mentő-, mentőtiszti-, tudományos diákköri munkát és egyéb fel nem sorolható tevékenységet folytattak. Sokuk szellemi és fizikai teljesitménye néha szinte hihetetlen mérvű volt. Intenziv osztályokon éjszaka ápoltak, nappal tanulmányaikat folytatták, s a kettő közötti időt tudományos diákköri munkával, nyelvtanulással töltötték ki. Elismerést váltottak ki bennem és mindazokban, akik egy-egy rövid életrajzot átgondoltak. Engedjék meg, hogy elsősorban a betegek nevében köszönjem meg áldozatos munkájukat és hangsúlyozzam azt, hogy az orvostudományi eg-vetemen most végző évfolyam nagy része példa lehet egész társadalmunknak. ISb
