Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1978-1979
1978. szeptember 14., doktorrá avató tanácsülés - I. Dr. Csömör Sándor klinikai rektorhelyettes megnyitója - II. Doktorrá avatás kérése (Dervaderics Mária) - III. Eskütétel - IV. Doktorrá avatás és oklevelek átadása - V. Köszönetnyilvánítás a felavatottak nevében (dr. Dervaderics Mária) - VI. Felavatott doktorok nevében Dr. Varga József mond köszönetet - VII. A külföldi végzősök nevében Dr. Moses Layiwola Adeoti mond búcsúbeszédet - VIII. Dr. Miskovits Gusztáv dékán ünnepi beszéde - IX. KISZ Bizottság Orvosegyetemi titkárának köszöntője (dr. Horváth Károly) - X. KISZ Bizottság "Jahn Ferenc" Emlékérmének átadása
439.- 4 -Dr.Csömör Sándor klinikai rektorhelyettes: "Be jelentig hogy a felavatott orvosok nevében dr.Varga József és külön a külföldi állampolgárok nevében Adeoti Moses Layiwola kiván szólni. Dr,Varga József: Tisztelt"Egyetérni Tanácsülés! Kedves Vendégeink! Drága Szüléink, Hozzátartozóink, kedves évfolyamtársaim! Elmúlt hat év, s most emlékezünk és köszönünk. Homályos Sejtésekkel, izgalommal teli várakozással indultunk az egyetem örömmel és bánattal, küzdéssel és eredménnyel teli utján. Tanultunk, készültünk hivatásunkra és az idő múlásával felnőttekké váltunk, önmagunk és egymás megismerése, barátságaink, szerelmeink, összetartásunk segitett át minket megannyi nehézségen. Nemcsak az orvostudomány, az emberiesség iskoláját is kijártuk. A szenvedés enyhitése, a megváltoztathatatlan megismerése, a gyógyitás és gyógyulás öröme gazdagított minket. Elmélyedt felelősségérzetünk vezérelt és fog vezérelni bennünket a betegeinkkel való törődésünkben és egészséges embertársaink féltő óvásában. Mint orvosok, sohasem bújhatunk el a figyelő és kritikus tekintetek elől, melyek nemcsak hivatásunk gyakorlását várják el tőlünk, hanem társadalmi-közéleti tevékenységet is, - szolgálva ezzel szocialista hazánk fejlődését. Egyetemünk KISZ szervezetében lehetőséget kaptunk a közéletiség gyakorlására, az egymással való törődésre, műveltségűnk elmélyítésére. A KISZ segítette emberi és politikai fejlődésünket, hogy kommunista szakemberekké váljunk. Képviselte érdekeinket, foglalkozott problémáinkkal, értünk tevékenykedett, velünk együtt. Megszámlálhatatlan névtelen harcosa országunknak dolgozott azért, hogy nyugodt és békés körülmények között, a megfelelő anyagi háttérrel tanulhassunk, készülhessünk, valósítsuk meg elképzeléseinket, vágyainkat. Itt és most kell köszönetét mondanunk, szavakban^ lerónunk hálánkat mindezért pártunknak, a dolgozó magyar népnek, hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak. Szükebb hazánk az Alma Máter. Néma kapcsolataink az egyetem összes dolgozójával, a nem hivalkodó együttes munka tükre. I