Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1977-1978

1977. szeptember 14., doktorrá avató egyetemi tanácsülés - I. Az 1977. évben végzett orvosjelöltek doktorrá avatása - II. Doktorrá avatás iránti kérelem előterjesztése (Valló Ágnes) - III. Eskütétel - IV. Doktorrá avatás - V. Felavatottak köszönetnyilvánítás (dr. Valló Ágnes) - VI. Végzettek köszönetnyilvánítása (dr. Kiss István és dr. Mohamed Ahmed Eldaw) - VII. Dr. Miskovits Gusztáv dékán köszöntője - VIII. KISZ Bizottság "Jáhn Ferenc" Emlékplakettjének átadása és a végzettek köszöntése

Kb- 4 -Dr. Kiss István:

Tisztelt Egyetemi Tanácsülés, kedves vendégeink!

Drága Szüléink, hozzátartozóink, kedves évfolyamtársaim!

Elmúlt hat év, s most emlékezünk és köszönünk.

Homályos sejtésekkel,iggalómmal teli várakozással indultunk az egyetem örömmel és bánattal, küzdéssel és eredménnyel teli utján. Tanultunk- készültünk hivatásunkra és az idő múlásával felnőttekké váltunk. Önmagunk és egymás megismerése barátságaink, szerelmeink, összetartásunk segitett minket megannyi nehézségen.

Nemcsak az orvostudomány, az emberiesség iskoláját is kijártuk. A szenvedés enyhitése, a megváltoztathatatlan megismerése, a gyógyitás és gyógyulás öröme gazdagított minket. Elmélyedt felelősségérzetünk vezérelt és fog vezérelni bennünket a betegeinkkel való törődésünkben, és egészséges embertársaink féltő óvásában.

Mint orvosok, sohasem bújhatunk el a figyelő és kritikus tekintetek elől, melyek nemcsak hivatásunk gyakorlását várják el tőlünk, hanem társadalmi- közéleti tevékenységet is,szolgálva ezzel szocialista hazánk fejlődését.

Egyetemünk KISZ szervezetében lehetőséget kaptunk a közéletiség gyakorlására, az egymással való törődésre, műveltségűnk elmélyítésére. A KISZ segítette emberi és politikai fejlődésünket - hogy kommunista szakemberekké váljunk. Képviselte érdekeinket, foglalkozott problémáinkkkal - értünk tevékenykedett, velünk együtt.

Megszámlálhatatlan névtelen harcosa országunknak dolgozott azért, hogy nyugodt és békés körülmények között a megfelelő anyagi háttérrel, tanulhassunk, készülhessünk, valósítsuk meg elképzelésünk, vágyainkat.

Itt és most kell köszönetét mondjunk, szavakban lerónunk hálánkat mindazért pártunknak, a dolgozó magyar népnek hazánknak a Magyar Népköztársaságnak.

Szükebb hazánk az Alma Máter. Néma kapcsolataink, az egyetem összes dolgozójával, a nem hivalkodó együttes munka tükre. Sokszor nem tudtuk, hogy mi minden felkészülés, segités előzte meg egy-egy oktatási óránkat, klinikai gyakorlatunkat, melyet ők végeztek el. Áldozatvállalásuk, többletmunkájuk nélkül nehéz lett * volna ily nyugodt körülmények között töltsük éveinket.