Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1977-1978

1977. szeptember 14., doktorrá avató egyetemi tanácsülés - I. Az 1977. évben végzett orvosjelöltek doktorrá avatása - II. Doktorrá avatás iránti kérelem előterjesztése (Valló Ágnes) - III. Eskütétel - IV. Doktorrá avatás - V. Felavatottak köszönetnyilvánítás (dr. Valló Ágnes) - VI. Végzettek köszönetnyilvánítása (dr. Kiss István és dr. Mohamed Ahmed Eldaw) - VII. Dr. Miskovits Gusztáv dékán köszöntője - VIII. KISZ Bizottság "Jáhn Ferenc" Emlékplakettjének átadása és a végzettek köszöntése

Tani tank vigyázó szeme kisért; utunkon és minden erejükkel azon fáradtak, hogy azt a tudást, amit elődeiktől kaptak, maguk szereztek és alkottak, átadják nekünk- gazdagítva ezzel minket, gondolva az eljövendő nemzedékekre. Az ember és a tudomány szere te tét, a mindennapi élet örömeit mutatták meg nekünk. Sokukhoz a hat év alatt, mint máso­dik szülőnkhöz fordulhattunk, érezve segitőkészségünket és szeretetüket. Köszönet és hála érte. Drága Szüléink, hozzátartozóink! Itt ülve s minket látva közel negyedszázad emlékei suhannak át bennetek. Nincsen szó mely hálánkat és köszöné tünket tolmácsol­hatná Nektek mindazért az áldozatért, s féltő gondos­kodásért melyet értünk tettetek. Felneveltetek bennünket, biztosítottatok mindent ahhoz, hogy most itt állhassunk hivatásunk küszöbén. Talán álmaitokat valósítottuk meg, hogy orvosok lettünk. Az, hogy szakmánk van, hogy munkánk­kal szolgálhatunk nem csak a ti szemetekbe csal könnyet. Csak ennyit mondhatunk: büszkék vagyunk arra, hogy ilye­nek vagytok, csak annyit szeretnénk: mindezt megtanulni és továbbadni saját gyermekeinknek. Kegyelettel emlékezünk mindenkire, aki nem lehet már itt velünk. Szülők, oktatók és évfolyamtársak, akik dolgoztak és készültek a szebb jövőért, s akik most mindörökre várni készek- álmuk teljesül-e bennük? Búcsúzunk egymástól is, bár vannak szálak, melyek össze­tartanak bennünket. Bizom abban, hogy találkozni fogunk a munkában és magánéletünkben egyaránt. A nappalt és éj­jelt nem ismerő szolgálatunkban legjobb tudásunk szerint dolgozva, gondoljunk egymásra, a közös élményekre, egye­temi éveinkre. Mi most elmegyünk, de valljuk mint a költő: "Az ablak nyitva van. Völgy csendje véd, de meddő gondba nem temetkezem. Benyújtja a világ hozzám kezét, ' s én lázas pulzusán tartom kezem." Dr.Mohamed Ahmed Eldaw felszólalása Engedjék meg, hogy külföldi társaim nevében mondjak köszönetét Önöknek doktorrá avatásunk alkalmából.

Next

/
Thumbnails
Contents