Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1974-1975

1975. február 14., rendkívüli egyetemi tanácsülés - Gyógyszerész avatás - I. 11 gyógyszerész doktorrá avatása - I/a. Avatás iránti kérelem előterjesztése (Ádám Éva) - I/b. Eskütétel - I/c. Dr. Szász György a Gyógyszerésztudományi Kar dékánja gyógyszerész-doktorrá avatója - I/d. Felavatottak köszönetnyilvánítása (Dr. Ádám Éva) - II. Gyógyszerészjelöltek avatása - II/b. Gyógyszerész avatás iránti kérelem előterjesztése (Molnár Gabriella) - II/c. Eskütétel - II/c. Dékáni gyógyszerésszé avató - II/d. Gyógyszerésszé avatottak köszönetnyilvánítása (Kalmár Gabriella, Schnitzer Ferenc) - III. Dr. Nász István tudományos rektorhelyettes köszöntője - IV. Dr. Szász György dékán köszöntője

- 8 -Kedves fiatal Diplomások! Engedjék meg, hogy kitérjek arra a körülményre, hogy Önök a mai szép ünnep­séggel végképp kilépnek abból a négy éven át sa­játjukká válótt környezetből, amit részükre az Alma Mater biztosított. A holnappal önök már a gyógyszertári központok munkavállalóiként lépnek át egy egészen más környezetbe. Ez első sorban azt jelenti, hogy megszerzett tudásukat most már az é­­letben kell érvényesiteniök, de nem kevésbé fon­tos az a környezetváltozás, amiben önöknek most részük lesz. Itt az Egyetemefiomogén társaságban éltek, még ha évfolyamok szerint tagozottan is. Ezzel szemben a gyógyszertárban heterogén környe­zetbe kerülnek. Már közvetlen munkatársaik, a gyógyszertári asszisztensek sem egyetemi vegzett­­ségüek. Önöknek irányitó szerep jut felettük és hasonlóképpen a nem kvalifikált egyéb gyógyszer­tári dolgozókkal szemben is. Elsősorban az önök lelki műveltségétől és szociális magatartásától fog függni, hogy miként és milyen gyorsan sikerül beleilleszkedniük uj környezetükben és találják meg az Önökre váró helyet és szerepet a gyógysze:r­­tár kis kollektívájában. Ebben a különböző művelt­ségű és - ez sem elhanyagolható szempont - külön­böző tapasztalattal rendelkező együttesben. Pedig ez a beilleszkedés a záloga annak, miként alakul ki Önök körül a jó légkör, ami a kollektíva jó e­­gyüttmüködésének biztosítéka. Őszinte tanácsom ehhez az önök szájára merőben uj problémához, vegyék igénybe a dolgozókat társadal­mi egységbe foglaló szakszervezet és azok tapasz­talt vezetőinek segítségét. Kedves Barátaim és kedves Kollégáim! Engedjék meg, hogy Fővárosunk felszabadulásának harmincadik év­fordulójára emlékezve, szakszervezeti és gyógysze­részi szempontból néhány emléket mégis felidézhes­sek. Erre az késztet, hogy most 25 éve lesz,-pon­tosan: 195o julius 28-án államosították a gyógy­szertárakat. A magyar szocialista gyógyszerészet születésnapját önök már az uj munkahelyükön fogják megünnepelni, engedjék meg, hogy ehhez elöljáró­ban néhány mozzanatra kitérjek. Az államosításig a gyógyszertárak magánkézben voltak, ami a gyógy­szerészeket két társadalmi rétegre osztotta: vol­tak a gyógyszertár tulajdonosok és voltak az alkal­mazásukban álló, tehát munkavállaló gyógyszerészek. Ez a magyarázata annak, hogy amikor 194-5. tavaszán előbb az egészségügyi dolgozók, majd az orvosok szakszervezete megalakult, csak az alkalmazott gyógyszerészek lehettek szakszervezeti tigok s a kezdeti rendezetlen években azok is a magánalkal-

Next

/
Thumbnails
Contents