Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1974-1975
1975. február 14., rendkívüli egyetemi tanácsülés - Gyógyszerész avatás - I. 11 gyógyszerész doktorrá avatása - I/a. Avatás iránti kérelem előterjesztése (Ádám Éva) - I/b. Eskütétel - I/c. Dr. Szász György a Gyógyszerésztudományi Kar dékánja gyógyszerész-doktorrá avatója - I/d. Felavatottak köszönetnyilvánítása (Dr. Ádám Éva) - II. Gyógyszerészjelöltek avatása - II/b. Gyógyszerész avatás iránti kérelem előterjesztése (Molnár Gabriella) - II/c. Eskütétel - II/c. Dékáni gyógyszerésszé avató - II/d. Gyógyszerésszé avatottak köszönetnyilvánítása (Kalmár Gabriella, Schnitzer Ferenc) - III. Dr. Nász István tudományos rektorhelyettes köszöntője - IV. Dr. Szász György dékán köszöntője
35.- 9 -mazottak szakszervezetének gyógyszerészi szakosztályában tömörültek. Midőn a fordulat évében 194-9-ben az orvosok és az egészségügyi dolgozók külön szakszervezete a mai formában mint az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezete egyesült, ide csak az alkalmazott gyógyszerészek léphettek át a magánalkalmazottaktól. A gyógyszertárak államositásának kellett eljönni ahhoz, hogy a tulajdonosi és alkalmazotti gyógyszerészkategóriák közötti válaszfal leomolhassék, vagyis, hogy valamennyi gyógyszerész szakszervezeti tag lehessen. Miután ekkor már évek óta szünetelt a gyógyszerészek tudományos élete is, ez a gyógyszerészi szellemi erőknek is a szakszervezet keretén belól csoportosuláshoz vezetett. Mindez az 1951-es évben a gyógyszerész szakcsoport megalakulásában konkretizálódott. Szakszervezetünk ezen keresztül a gyógyszerészetnek nemcsak érdekvédelmi, hanem nagyon fontos szakmapolitikai kezdeményező fórumává is alakult, sőt a gyógyszerészek uj tudományos társaságainak megalakulásáig, 1966-ig ennek funkcióját is ellátta. így rendezett szakcsoportunk több tudományos gyógyszerész kongresszust, köztük például a Winkler centenáriumot is. Számos ma már kivirágzott, sőt gyümölcsösé érett gondolat ebben a szakcsoporti, tehát szakszervezeti miliőben fogant, hogy a legfontosabbak közül csak a gyógsszerészek gyógyszerismertetési szerepét, meg a növényvédelmi toxikologos gyógyszerészt emlitsem. Nem hagyhatom szó nélkül azt a minisztériummal közösen teljesített többnyire úttörő^ munkát sem, amit a gyógyszerész továbbképzés érdekében kifejtettünk és ami végezetül is_ a gyógyszerésztovábbképzésnek az Orvostovábbképző intézet keretében történő intézményesítéséhez vezetett. Az eddig felsoroltak is talán már kellően érzékeltették, hogy milyen sorsdöntőén fontos szerepet töltött be a Szakszervezet, szakcsoportja révén a magyar szocialista gyógyszerészet bölcsőjénél. A változott időknek és feladatoknak megfelelően munkálkodik most is, amikor pl. a gyógyszertári asszisztensek képzésének rendszerét sürgeti a gyógyszertári asszistensi szakcsoport működtetésével további fejlődésüket segiti elő. Ezzel közvetlen segiti a gyógyszerellátást, de közvetve maguknak a gyógyszerészeknek helyzetét is. Ezzel azonban már elérkeztem a jelenhez és most,hogy Önökhöz, a jövőt képviselő fiatal diplomásokhoz szolok, azt kérem, vegyék át tülünk szakszervezeti vonalon is a stafétabotot, küzdjenek Önök is a Szak— / 0<7
