Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1973-1974
1973. szeptember 11., rendkívüli egyetemi tanácsülés - I. 314 egyetemi tanulmányait befejező hallgató doktorrá avatása - II. Bakos László a jelöltek nevében kéri a doktorrá avatást - III. Eskütétel - IV. Orvosdoktorok felavatás - V. Dr. Bakos László az orvosdoktorrá avatás megköszönése - VI. Dr. Magyar Ambrus köszönő beszéde a magyar hallgatók nevében - VII. Dr. Godlove Ernest Kavavila a felavatott külföldiek nevében mondott köszönete - VIII. Dr. Gráf Ferenc dékán köszöntője - VIII. A KISZ Bizottság által alapított Jahn Plakett átadása
3 'T-?- 5 -Engedjék meg, hogy a mai nap emlékéül a következő szavakat mondjam el a régi és aj orvosoknak: Az orvos, ha hivatástudata van, ne kacérkodjon a tudománynyal. Hiszen ebből semmi érdemleges nem származik. Jó orvosnak lenni nagy dolog, hisz az minden, ha valaki jó orvos! Rektor! Megköszöni felszólalásokat, megemlékezéseket ás felkéri dr. Gráf Ferenc Dékán Elvtársat beszédének megtartására . Dr. Gráf; Tisztelt Egyetemi Tanács! Tisztelt Ünneplő Közönség, Kedves fiatal Doktortársaim! Életünkben vannak ol^an percek, órák és napok, melyeknek emléke kitörölhetetlen, felidézésük mindig örömöt, boldogságot okoz. Önök számára a mai nap ezek közé tartozik. Ma a büszke öröm, a felszabadultság érzése, a nehézségek és akadályok felett aratott győzelem diadalmámora tölti el szivüket. Joggal, mert hosszú és fáradságos utón, sok tanulással, nehéz vizsgákon keresztül jutottak el idáig. Erre a mai napra, mely az eredményesen befejezett munka örömérzésén kivül egyúttal eddigi életük talán legfontosabb fordulópontját, az életbe való kilépést, céljuk elérését, az orvosi hivatás gyakorlásának kezdetét is jelenti Önök számára, minden bizonnyal egész életükben emlékezni fognak. Az, hogy a visszaemlékezés mindenkor a zavartalan öröm forrása lesz-e, vagy pedig az el nem ért célok, a valóra nem vált remények, vagy akár egy elhibázottnak érzett élet feletti keserűség homályositják-e el ennek a napnak emlékét, döntően Önöktől függ. Hat évvel ezelőtt esküt tettek arra, hogy orvosi tanulmányaikat kitartó szorgalommal, legjobb tudásuk szerint fogják folytatni, ma pedig megesküdtek, hogy tudásukat, sőt egész életüket - akár közvetlenül, akár közvetve - beteg embertársaik szolgálatába állitják. Az ősi szellemből fakadó, tömör esküszöveg szavai rendkivül súlyosak, lényegében kijelölik jövendő életük, orvosi pályájuk útját, betartásuk záloga orvosi hivatásuk betöltésének. Kedves fiatal Kollégáim! Ne felejtsék el, hogy bármely területen dolgozzanak is az egészségügynek, legyenek elméleti kutatók, vagy egészségügyi szervezők, akár beteg emberek közvetlen gyógyításával, akár betegségek, járványok megelőzésével foglalkozzanak is, orvosi hivatást teljesítsenek, annak minden kötelezettségével és felelősségével. S hogy ennek teljes mértékben eleget tudjanak tenni, mindenekelőtt igazi, jó orvosnak kell lenniök. Kérdés mi teszi az orvost valóban orvossá, igazi orvossá? Ezzel a kérdéssel legutóbb egyetemünk rektora is foglalkozott néhány nappal ezelőtt, az évnyitó ünnepségen az első éves hallgatókhoz intézett beszédében. Jó orvos csak az lehet, aki jól megalapozott, széleskörű elméleti és gyakorlati tudással, felkészültséggel rendelkezik, aki állandóan továbbképezi magát, figyeli
