Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1973-1974
1973. szeptember 11., rendkívüli egyetemi tanácsülés - I. 314 egyetemi tanulmányait befejező hallgató doktorrá avatása - II. Bakos László a jelöltek nevében kéri a doktorrá avatást - III. Eskütétel - IV. Orvosdoktorok felavatás - V. Dr. Bakos László az orvosdoktorrá avatás megköszönése - VI. Dr. Magyar Ambrus köszönő beszéde a magyar hallgatók nevében - VII. Dr. Godlove Ernest Kavavila a felavatott külföldiek nevében mondott köszönete - VIII. Dr. Gráf Ferenc dékán köszöntője - VIII. A KISZ Bizottság által alapított Jahn Plakett átadása
a tudomány és technika haladását, azok uj eredményeit/ igyekszik átvenni és munkájában hasznosítani, aki"a maga szakterületén végzett megfigyeléseivel, tapasztalataival, vagTr tudományos kutató munkával maga is igyekszik a fejlődést, a haladás üg yét szolgálni. A szakmai felkészültség azonban - bár nélkülözhetetlen alapfeltétel - egymagában nem elég ahhoz, hogy valaki jó orvos legyen. Az ember tisztelete, a betegek ügyének és érdekének lelkiismeretes, önzetlen szolgálata és legfőbb törvényre emelése, a gyógyulásuk érdekében végzett önfeláldozó munka, az átérzett mélységes humanizmus és szilárd etikai magatartás az ami az orvost igazán orvossá teszi, s ami minden korszakban és minden rendszerben megbecsülést szerzett és szerez az orvosi hivatásnak. Az egyetem falai között eltöltött hat év alatt igyeke ztünk Önöket mindarra megtanítani, ami szükséges az orvosi pályán való megindulásukhoz. A tudomány gyors fejlődése és az ismeretanyag rohamos bővülése a képzésükre rendelkezésre álló időn belül alig többet, mint az alapismeretek elsajátítását teszi csak lehetővé. Ez a világon mindenütt igy van, s ezen eddig a különböző oktatási reformok sem tudtak lényegesen változtatni. Amit eddig megtanultak, az valóban nem sokkal több, mint bázis, melyre további ismereteiket saját maguknak kell felépíteniük. Önök fiatal kollégáim már a jövő évezred orvosai is lesznek. Ha a tudomány és technika, s ezen belül az orvostudomány hihetetlenül gyors fejlődését - ami az utolsó 25 évben különösen meredek Ívelést mutat - extrapoláljuk, a jövő évezred perspektívái szédületesek. A biokémia, moleculáris biológia, genetika eredményei már eddig is számos betegség végső okának és pathomechanizmusának titkait fejtették meg, megteremtették a lehetőségét annak, hogy az ember saját életének alapvető folyamataiba beavatkozzék, s már a daganatkérdés kapuit is döngetik. A jövő kilátásai tehát, mint mondottam óriásiak, szinte szédületesek. Másrészről azonban aggasztóak, sőt félelmet keltők is. Pélő, hogy a technizált, automatizált, computeres világban mindinkább elvész ma ga az ember, a beteg individiim, s maga is egy számitó gépbe betáplálható személytelen adattá, számmá válik. Ennek a veszélynek az előjelei egyes országokban már ma is jelentkeznek, s még az Önök életében előbb, vagy utóbb nálunk is jelentkeznek. Önökre ezen a téren komoly felelősség és na gy feladat hárul. Hivatkoznom kell itt arra, amit az igazi, a jó orvossal kapcsolatban mondottam. Ne felejtsék el sohasem, hogy a beteg nem érzéketlen gép, hanem érző, szenvedő, szerencsétlen ember, aki épp úgy örülni szeretne az életnek, mint Önök, aki gyógyulását az orvostól várja, s akinek számára az orvosba vetett bizalom gyógyulásához nélkülözhetetlen. A tudomány és technika minden vívmányát természetesen fel kell használni az orvostudományban, a beteg ember gyógvitásában, de a betegnek az orvossal való kapcsolatát, - legalábbis a betegségek túlnyomó többségében - soha semmi sem fogja pótolni. 3$- 6 -