Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1972-1973
1973. március 15., I. rendkívüli egyetemi tanácsülés - I. Március 15-i megemlékezés (Cselényi Gabriella orvostanhallgató, KISZ Bizottság tagja) - II. Örökös vándordíj és dícsérő oklevelek átadása - III. Hallgatói pályázatok nyerteseinek jutalmazása - IV. "Kiváló Tanuló" Oklevelek átadása
Április 14-én a kormány Pozsonyból Pestre térté at a székhelyét. A hajóállomáson tizezer főnyi tömeg üdvözölte, s a nép nevében Vasvári Pál köszöntötte a minisztereket. Többek között e szavakkal: "...e varosban a hatalom szót ezentúl csak az emlitse, ki s. nép nevében beszél. Mi előkészitők az utat, hogy ti, polgártársaink, tisztelt miniszter urak, e romok felett építtessétek föl a szabadság dicső csarnokait. Forradalmi mozgalmaink éppen egy hónapig tartottak, de a nép úgy tudja magat mérsékelni, miszerint ezen éjjel egészen lecsendesül, s holnap már visszaterend a polgári élet magányába. E nép most kezeitekbe teszi e forr«' dalmi hatalmat s felelőssegetekre bizza e nemzet sorsát. Ti egy újjászületett, egy hatalmas nemzet előtt fogtoK számolni eljárásaitokról. S ezert a haza szent ügyét figyelmetekbe ajánlom..." Az első felelős magyar minisztérium - faróf Batthány Lajos elnökletével, Kossuth a pénzügyi tárcát Kapta - rendkivül nehéz helyzetben volt a hatalom átvételekor. Külön gondot okozott a kormánynak a nemzetisegek mozgolódása., nemzetiségi jogokat területi autonómiát követeltek. Egyre nyíltabban készülődött Jellasics, a horvát bán. Mind több jel mutatta, hogy az udvar a nemzetiségi mozgalmakat akarja felhasználni a magyar forradalom elfojtására. Meg kellett kezdeni a felkészülést a fegyveres védelemre. A nyár végén olyan események követKeztek De, melyek a nemzetet súlyos döntésekre kenyszeritettek., " Európa csendes, újra csendes, elzugtak forradalmai..." Az itáliai, az osztrák és a cseh forradalom leverése lehetővé tette, hogy a Habsburgok minden erejÜKet a magyar forradalom leverésére fordítsák. Az udvar támadni es nem tárgyalni akart. Jellasics szabad kezet kapott. " Magára hagytak, egymagara A gyáva népek a magyart." - kesereg a költő. " Lánc csörg minden kézen, csupán a Magyar kezében cseng a kard. " Az ilyen nehéz helyzetben mutatkozik meg az igazi emberi nagyság. A költőnek buzdítani, lelkesíteni kell népét, Petőfi sem csügged:
