Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1971-1972

1971. szeptember 22., I. rendes egyetemi tanácsülés - Napirend előtt: Dr. Radnót Magda oktatási rektorhelyettes születésnapi köszöntése - I. Miniszteri leiratok - II. Elnöki bejelentések - III. Az 1971-72. tanévi felvételek értékelése - IV. Az Eü. Min. vizsgálata alapján készült jelentés és állásfogl. az egyetem gazdasági szerv. tev. és vezetési módsz. helyzetére és kérdéseire vonatkozóan - V. Létszámkérdésekkel foglalkozó bizottság jelentése, határozati javaslatok - VI. Bejelentések, indítványok

33 -Az intézetek kapacitása, a munkahelyek befogadó_ képessége véges. Egy bizonyos határon túl észszerütlen a létszámfejlesztés akkor is, ha valóban az egyetem érdeke. Végiggondolva ezeket a megállapításokat arra az eredményre jutott, hogy bár abszolút érvényes normák nincsenek, valamilyen irányszám alapján le kell mérni az egyes intézményekben a mai helyzetet a mai feladathoz képest és megállapítani, hogy az állandó feladatokhoz képest sok, vagy kevés ez a létszám. Mines már megoldás, mint - ha hibákkal is - de nekifogunk ennek a normának. Minden intézettel külön kell foglalkozni.

Bogina: A létszámellátottság problémája 1968. jan.

1-ig nem jelentkezett. Amikor az intézetek és klinikák csak a részükre megállapított létszámokkal gazdálkodtak. A probléma akkor kezdődött, amikor az intézetek megkapták a bórgazdálkodási jogot is. Mióta a bórgazdálkodási jog a klinikák ós intézetek érdekkörébe került, azóta történik a létszámokkal egy spekulativ gazdálkodás. A létszámaránytalanság abból is adódik, hogy egyes helyeken a megüresedett állásokat nem töltik be, azért van az, hogy egyes klinikákon, intézetekben nagy a bérmegtakarítás.

Például a középkádereknél lehet egységes normákat kialakítani és ott lehet összehasonlítást tenni, ennek ellenére ezen a területen is differenciált az ellátottság.

Egyetért azzal, hogy összehasonlítást, illetőleg elemzést csak akkor lehet csinálni, ha valamilyen alapot kidolgozunk. Irányelvek kidolgozása lehetővé tenné a reálisabb összehasonlítást. Mem könnyű a feladat, mert azonos szakmákon belül is eltérő profilok vannak. Ezeket az eltérő feladatokat is az irányszám megállapításánál figyelembe kell venni.

Nem lenne felesleges, ha szakmák szerint a klinikai bizottság kérne be ilyenértelmü javaslatot, a szakmák szerinti különböző bizottságoktól a klinikák vonatkozásában és.ezeket összefoglalva talán a Gráf professzor vezetése alatt álló bizottság a rektor elé terjesztené. Ilyen elfogadott általános irányszám alapján történne először egy mechanikus felmérés és utána a bizottságok helyszini egyeztetés után tennék meg a végleges javaslatot.