Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970
1970. május 7., kitüntetéses doktorrá avató tanácsülés
- 5 -hazánknak és népünknek javára lenni. Szeretettel köszöntőm önöket és kívánom, hogy mindaz, amit itt ünnepélyesen fogadtak, az életben a legteljesebb valósággá váljék. Most pedig kéri, fáradjanak a felavatott fiatal orvosok Erdei Ferenc elvtárshoz, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagja elé. Erdei Ferenc: Tisztelt Egyetemi Tanács! Kedves felavatottak! A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében köszöntőm önöket és személy szerint megtisztelőnek tartom, hogy a most felavatottakhoz Önök előtt szólhatok, önök kedves felavatottak, 1944-45-ben születtek, tehát a mi szocialista társadalmunk gyermekei. Még nem hosszú életükből csaknem két évtizedet iskolába jártak, kiválóan tanultak, kitűnő vizsgaeredményeket értek el és a legszebb elismerések közepette most hivatásukat megkezdik. Milyen auspiciummal indulnak el hivatásukban? Korunk a történelemnek nevezetes fordulója. A szocialista forradalom, a műszaki-tudományos forradalom átformálja a világot és ennek építésében még beláthatatlan távlatok várnak azokra, akik éppen most készültek fel és kezdik hivatásukat. Az értelmiség a társadalomnak nem valami kiváltságos vezető osztálya, de a szocialista társadalomban is, a munkás-paraszt hatalom viszonyai között is megkülönböztetett, pótolhatatlan és különösen megtisztelő szerepe van és ez nem csökken, hanem ahogyan a tudomány, a társadalmi élet, a termelés mind aktívabb erejévé válik, úgy növekszik az értelmiségi hivatás szerepe. A szocialista társadalomban különösképpen hangoztatjuk ezt és gyakorlattá is igyekszünk tenni. Éppen ezért társadalmunknak különös gondja azoknak a fiataloknak a kiválasztása, akik felsőoktatásba kerülnek, egyetemi diplomát szereznek, az értelmiségi hivatást fogják gyakorolni. önök mindenben kiérdemelték az elismerést. Jó kilátásokkal indulnak és nagyon komoly várakozás előzi meg pályájukat, önök az orvostudományok felavatottjai lettek és esküjükéi különleges, orvosi eskü. Akár gyógyítók, akár kutatók lesznek, egyaránt megkülönböztetett hivatás utján indulnak el. Az orvos szerepe mióta a civilizáció és az emberiség fennáll, korához mért formában mindig a társadalom különálló része volt, mindig a magánélet fölé emelte a gyógyító embert, és a társadalom számára különleges elkötelezettséget vállaltak Hippokrates esküjével épp, úgy, mint a mi Népköztársaságunk esküjével és megszámlálhatatlan nagy példák és elődök vannak Önök előtt. A legközelebb egyetemük névadója. De ha kutató orvosok lesznek, akkor is a hivatás különleges elkötelezettséget jelent, különleges módon kell fáradozniok az uj ismeretek megszerzéséért és itt is követhetik a nagy elődök hatalmas sorát. ( 9/
