Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970
1970. május 7., kitüntetéses doktorrá avató tanácsülés
- 6 -önöknek szembe kell nézniök azzal, hogy világunk, társadalmunk fejlődésében talán még nagyobb változásokat fog hozni mindaz, ami a biológiai tudományokban érlelődik, azok után, amiket a fizika, a kémia, a kibernetika és általában a technika, a moderii technikai forradalom eddig létrehozott és amiket szemünk előtt tetéz napról-napra meglepő újakkal. Ha a technikai forradalom környezetünket változtatta meg és még meglepőbben meg fogja változtatni, akkor ez a társadalomtudományok művelőinek, a politika, a társadalmi gyakorlat és szervezés munkásainak ad különleges gondot. De ha a biológiai tudományok valami egészen más szférába emelkednek, mint amit történetünk eddigi folyamán elértek, akkor itt még közvetlenebbül az emberről, az emberi test és lélek sorsáról van szó, ahol a társadalom egészében és külön az emberhez értő és ápolására, gondozására hivatott mesterséget kifejthetnek. És ez a kettő összefügg, a gyógyitó és a kutató orvos. Mindenütt összefügg ez a kutatás és a gyakorlat, de az orvosi munkában, az orvosi gyakorlatban és tudományban még jobban. És ha társadalmunk növekvő bonyolultságát, a társadalmunkat körülvevő technika mind különösebb hatásait nézzük, akkor önöknek sokféleképpen újból kell értelmezniök azt a viszonyt, ahogyan az orvos áll a társadalomban és gyakorlatában is tovább kell fejleszteniök. Az uj értelmiségi nemzedékre még jobban rá fog nehezedni az, amit a két kultúra szétválásáról és annak sokszor nyomasztó súlyáról mondani szoktunk. Az Önök hivatásának kulcs helyzete van ebben: természettudósok is és hummanisták is. Legyenek is minél inkább azok, az egész társadalomnak segítenek ebben és segítenek hidakat verni a mind szélesebb szakadékon, amely e kétféle szféra között van. Készüljenek rá, hogy a modern társadalom akár ipari társadalomnak nevezzük, akár fogyasztói társadalomnak, akár különféleképpen manipulált társadalomnak, - azt is hozzá tehetjük, még a szocializmus viszonyai között is nagyonsokban hasonlóan - mind nagyobb, mind fontosabb szerep vár az orvosra, a megelőzésben is, a környezet elviselésére való fel készítésben is, a gyógyításban is és körülbelül mindegy, hogy mely ágazatban dolgozik, akár pszichiáter, akár szivspecialista, akár rákkutató, akár gyermekorvos. Pel kell rá készülni, hogy az életszinvonal emelkedése - a mi szocialista társadalmunkban különösképpen általános és széleskörű emelkedése - amennyi jót hoz az embernek, annyival terheli az életét és sokminden újat el kell tudnia viselnie önmagával szemben is, a társadalom nyomásából is, hogy épp maradjon és úgy váljék az életszinvonal emelkedővé, hogy több egészséges ember, több épebb, több jókedvűen dolgozó ember legyen. Legyenek hivatásukban olyan állhatatosak, mint iskolai életük csaknem két évtizedében. A magam személyében, mint idősebb kollegájuk ehhez kellő emberi kitartást, erőt, jó tulajdonságaik állhatatos fejlesztését, gyarlóságaik leküzdését és énnek teljes sikerét kívánom. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében pedig átadom önöknek a felavatás rangját jelképező gyűrűket.
