Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970
1969. szeptember 12., nyilvános rendkívüli ülés (doktorrá avatás)
n- 8 -Dr.Stefanies: Mélyen tisztelt Rektor Ur, tisztelt ünneplő Közönség, kedves ifjú Doktortársaim! Egyetemünk Általános Orvosi és Gyógysze résztudományi Kara nevében köszöntőm Önöket ebben az ünnepélyes pillanatban, amely tényleges kezdetét jelenti orvosi pályájuknak. Ez a nap fiatal életük egyik legfontosabb, legfelejthetetlenebb napja. Hosszú évek óta várják ezt a napot, telve - mondhatni - leküzdhetetlen vággyal az orvosi hivatás iránt; ezt a napot sok-sok fáradságos tanulással töltött nap, sőt igen gyakran tanulással töltött éjszaka is előzte meg. Ezt a napot várták szüleik és hozzátartozóik is annyi éven keresztül. Az emberi élet pályák eme legszebbikének, az orvosi hivatás gyakorlásának kezdő napján telve vannak reményekkel, buzgósággal, tetterővel, az orvos egyéniségére oly jellemző segitőkészséggel és talán ezért oly emlékezetesen szép nap mindegyikük életében orvossá avatásuk napja, hogy még a gyorsan múló évtizedek ködfátyolán keresztül idősebb korukban is mindannyian emlékezünk ennek a napnak feléjthetetlen ragyogására. Mindannyian érzik, hogy az orvosi életpálya nem egyszerű értelemben vett foglalkozás, hanem élethivatás. Hivatás azért, mert az orvosi életpályához való leküzdhetetlen benső vonzódáson kivül minden más életpályától megkülönbözteti az, hogy legfőbb feladata szenvedő embertársainknak nyújtott, naponta sokszor megismételt segités, maga a gyógyitás. Az orvosi hivatás tehát a legtisztább, legnemesebb emberi tulajdonságon az emberszereteten alapul, az oivos számára nincs nagyobb öröm, mint a sikeres gyógyitás öröme. Az orvos életét az teszi igazán széppé, egyéni élete természetszerűen adódó gondjai és fáradsága közepette, hogy naponta van része ebben a szép és tiszta örömben a gyógyitás örömében. Valóban nem lehet tisztább és maradéktalanabb öröm, mint a halál közeléből embertársunkat visszaadni az életnek, családjának és munkájának. Egész orvosi életük ebben a törekvésben fog eltelni, minden napjuk minden órája. Közvetve ugyanerre fognak törekedni önök közül azok is, akik valamely orvosi tudományág kutató művelői lesznek, mert más utón ők is ugyanezt a célt szolgálják. Szép életpályájuk mindamellett rögös ut is lesz. Elsősorban is ez az életpálya egész életüket igényli, rendkivül nagy fizikai és szellemi igénybevételt jelent. Mindezen felül gyógyitó munkánkban fel kell készülnünk a kudarcokra is, nem minden esetben tudunk betegeinken segiteni és a szenvedéseken kivül az orvos a halálnak is mindennapos tanúja. Mindez mély nyomot fog hagyni életükben és orvosi gyakorlatuk
