Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970
1969. szeptember 12., nyilvános rendkívüli ülés (doktorrá avatás)
- 9 -elkövetkező éveiben egyre elkomolyultabbak lesznek majd. Az állandó készenlét, a testi fáradságok, a gyors elhatározások felelősségteljessége, ugyanakkor óvatossággal párosulva nyomot hagynak az orvos egyéniségében. Emberi egyéniségük elmélyül. Embertársaink, a társadalom is megérzi ezt, az orvos helyzete ezért mindig kissé megkülönböztetett a társadalomban, egyéni élete is példaképpé válik környezetében. Fontos ezt tudniok, mert ez a sajátos helyzet bizonyos mérvű kötelezettséget és fokozott felelősséget ró az orvosra egyéni életében is. Egyetemünk a rendelkezésre álló idő alatt igyekezett Önöket kellően felkésziteni arra a tudományos és gyakorlati ismeretanyagra, mely pályájuk gyakorlásához szükséges. Az orvostudomány azonban folyton fejlődik és igy egész életükben szükségük lesz arra, hogy ismereteiket tovább fejlesszék, részleteiben is finomítsák. Sok-sok órát kell majd eltölteniök fáradságos napi munkájuk után továbbképzéssel, önképzéssel; de hivatásuk természetéből adódik az, hogy ezek az órák majd munkanapjaik igen kedves időszakává válnak, melyből erőt és örömteli biztonságot kapnak további feladataik ellátására. Pihentetők, megnyugtatók lesznek ezek az órákj mert vigaszt adnak a csüggedésben arra, hogy a jövőben talán olyan betegségeket is sikerrel gyógyíthatnak majd, amire ma még képtelenek vagyunk. A sok áldozat^ a sok fáradság, az állandó készenlét, a sok szenvedés, amit naponta látunk, igen nagy teher, egész embert kíván. Mégis bátran állíthatjuk, a pálya amelyre felkészültek, a legszebbek közé tartozik. Tudományos alapon nyugvó humánum és segitőkészség, kell-e ennél szebb valami az ember életében? Azért, hogy ezt a szép napot, pályakezdésük napját elérhették,^elsősorban szüleiknek tartoznak köszönettel. Az ő sok éven át tartó fáradságos és gondos nevelésük formálta egyéniségüket olyanná, hogy az orvosi pályára kívánkoztak. Ne feledkezzenek meg arról, hogy serdülő éveik olyan korszakra estek, amikor a romokba dőlt ország fáradságos, áldozatos újjáépítése folyt és e nehéz munka közepette is szüleik módot és lehetőséget találtak arra, hogy egész emberré neveljék önöket. Köszönettel tartozna!: államunknak és társadalmunknak, amely nehéz anyagi körülmények között is oly sok anyagi áldozattal nevelte önöket. Bátran állíthatom, hogy sok, a mi hazánknál gazdagabb országban nem történik a fiatal orvosok nevelése ennyi gonddal és körültekintéssel, mint a mi jóval szerényebb gazdasági lehetőséggel biró hazánkban. A Gyógyszerésztudományi Kar dékánja 7 gyógyszerészt avatott gyógyszerészdoktorrá. Az o nevében is köszöntőm őket, akik valamennyien tanújelét adták önálló
