Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970
1970. február 14., nyilvános rendkívüli ülés (gyógyszerészavatás)
sikereinknek, megvigasztaltak ha kudarcot vallottunk és biztattak bennünket kitartásra. Az Ő mindennapi áldozatos munkájuk teremtette elő tanulásunk nyugodt feltételeit. A sok-sok lemondásért, törődésért, segítségért őszinte szivvel mondunk köszönetét. Nagyon sokunknak igyekezett a szülői ház melegét pótolni a kollégiumok közössége és vezetői. Fogadják ezért kö s zöne tünké t. Engedtessék meg nekem, hogy ez ünnepélyes perceket felhasználjam arra is, hogy megemlékezzem azokról, akik munkájának jelentős része van a mai napon ünnepelt sikerekben, de mégsem lehetnek velünk. Az évek során elhunyt szüléinkre és oktatóinkra emlékezzünk hálatelt szivvel. Tisztelt Pályatársaim! Úgy érzem, mostani pályakezdésünk a közel 5 évvel ezelőttihez hasonlítható, mikor egyetemünk polgárai lettünk. Akkor sokan úgy érezték közülünk, hogy gyermekkori álmaik valósultak meg, nyitva áll a lehetőség a választott hivatásuk előtt. Most, befejezvén egyetemi tanulmányainkat, úgy érzem, nem kevesebb várakozással, izgalommal, lelkesedéssel tekintünk jövőnkre! Bizom benne, hogy pályánk szépségéről alkotott elképzeléseink megvalósulnak és egyéni boldogulásunk terveit is siker koronázza. A lehetőség előttünk áll. Szocialista hazánk egészségügyében az elért sok nagyszerű siker mellett van még tennivalónk. A magyar egészségügy munkásának lenni nagy megtiszteltetés, de mégnagyobb felelősség. Egész életpályánkon vezessen bennünket az a tudat, hogy nagy elődök, mesterek nyomdokain járunk. Az ő életük, munkásságuk legyen példaképünk, mestereink példamutatása mellett. Tőlük tanuljunk álhatatosságot tudásunk gyarapításában, hivatásunk szolgálatában, a magyar egészségügynek teljes szivvel való vállalásában. Dolgozzunk bárhol /gyógyszertárban, gyárban, az egészségügy bármely területén/ nem feledhetjük, hogy munkánk nak az ember boldogulását, egészségesebb, szebb életét kell biztosítania. Minden tevékenységünk princípiuma legyen a régi mondás: "Salus aegroti suprema lex": "a beteg üdve a legfőbb törvény." Rektor: Kedves Diplomás Kartársaink! önöket most felruháztuk mindazokkal a jogokkal és kötelességekkel, amelyek a törvény erejénél fogva a gyógyszerészdoktorokat,: fogorvósdoktorokat, valamint okleveles gyógyszerészeket megilletik. Esküjükhöz hiven törekedjenek tudományuk művelésével ismereteiket továbbfejleszteni, az egészségügyet és a betegek javát szolgálni Szeretettel köszöntőm önöket azzal a bensőséges óhajtás sál, hogy mindaz, amit itt ünnepélyesen megfogadtak, az
