Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970

1970. február 14., nyilvános rendkívüli ülés (gyógyszerészavatás)

Végh dékán a, b, c sorrendben kézfogással adja át az okleveleket.

Rektor: bejelenti, hogy az oklevelet nyert gyógyszerészek nevében Mozolai István, majd Lukács Margit kiván szólni.

Mozolai István: Tisztelt Egyetemi Tanács! öklévélünk átadásáért fogadják köszönetünket. Eskünkhöz hiven arra fogunk törekedni, hogy a Semmelweis Orvostudományi Egyetem becsületére és magunk tisztességére tudásunkkal és erőnkkel szolgáljuk a közegészségügyet, ezzel népünket és a hazát.

Lukács Margit: Igen tisztelt Egyetemi Tanács, Drága Szüléink, Rokonaink, kedves Vendégeink!

A mai avatási ünnepséggel életünk jelentős része zárul le. Jó alkalom ez arra, hogy visszapillantsunk a múltba.

De tekintetünkkel egyúttal a jövőbe is nézünk.

Célokat tüzünk magunk elé, hiszen életpályánkon az eddiginél lényegesen fontosabb szakasz kezdődik. Az alkotó,, teremtő munka évei következnek.Legelőször is valamennyi ifjú kollegám nevében köszönetét szeretnék mondani mindazoknak, akiknek segitő munkája révén eljutottunk a mai naphoz.

Köszönetünk mindenekelőtt szocialista hazánké, a Magyar Népköztársaságé, egész dolgozó népünké és a Magyar Szocialista Munkáspárté!

Sokan közülünk, a most felavatottak közül csak szocialista államunk jelentős erkölcsi és anyagi támogatása mellett tudták elvégezni az egyetemet.

Köszönjük a lehetőséget, amit az egyetemi felvétellel kaptunk. A sok-sok segítséget az évek során és hogy mindezt megérdemeltük, munkánkkal fogjuk bizonyítani.

Köszönjük ifjúsági szervezetünk, - a KISZ - azon fáradozását, amellyel igyekezett szebbé, élményekben gazdagabbá tenni egyetemi éveinket. Sokunkban az ifjúsági szerve-r zetben végzett munka során váltak meggyőződéssé a marxizmus alapelvei.

Talán ez az egyetlen alkalom arra, hogy mindannyiunk nevében köszönetét mondjak professzorainknak, oktatóinknak. Mindig büszkék leszünk arra, hogy tudásunkat a jelen gyógyszerészet legkiválóbb gyógyszerész szaktekintélyeitől szereztük. Ha az életben munkánkat siker és megbecsülés fogja kisérni, úgy ez az Önök sikere, megbecsülése és érdeme is.

Meg kell emlékeznünk intézeteink többi dolgozóiról is, akik munkájukkal a tanulás közvetlen lehetőségeit teremtették meg számunkra nap mint náp.

Hálás szivvel köszönjük azok fáradozását, akik legközelebb állnak szivünkhöz: szüléink, házastársunk, testvéreink. Ok azok, akik az elmúlt évek során együtt izgultak velünk, a szigorlatok és kollokviumok előtti megfeszített tanulás napjaiban, akik együtt örültek velünk