Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1968-1969

1969. február 19., tanári értekezlet

- 3 -Jászsági: Az Egyetem egyik tisztviselőjére nem hárulhat megtisztelőbb és hasznosabb feladat, mintha az Egyetem rektora lehetőséget ad arra, hogy egy olyan tiszteletreméltó testület előtt mondhassa el terveit, elképzeléseit, mint az Egyetem professzori kara, ahol mindazok jelen vannak, akiknek kezébe tette le kormányzatunk a jövő évtizedek orvosainak, tudósainak emberi és szakmai sorsát. Ezért elsősorban Rektor elvtársnak tartozik köszönettel, amikor bizalma jeleként e beszámoló megtartását reá bizta, ugyanakkor előre is hálás köszönetét szeretné kifejezni a jelenlvő professzor elvtársaknak, hogy őt most meghallgatják. Joggal tételezi fel, hogy amennyiben elképzeléseinkkel, szándékainkkal egyetértenek, mint azt a múltban is tették, tanácsaikkal a jövőben is mellettünk állnak, megértve, hogy az uj rendelkezések mögött a cél változatlan és ugyanaz: egy politikailag és szakmailag még fejlettebb orvosnemzedék felnevelése.

Elöljáróban szeretné megkérni a tanári testületet, tagjait, hogy mikor kézbeveszik a személyzeti munkáxól szóló tájékoztatót ne tekintsék úgy, mint egy azoknak a "kötelező olvasmányoknak", amik naponta érkeznek a klinikák, intézetek vezetőinek, bár egyébként is iratkötegek alatt roskadozó asztalára és ne gondolják azt, hogy ezek a reformtörekvések megint újabb szempontok szerint összeállított rendelkezések előfutárjai.

A szándék és a cél nemuj, hanem régi és ebben a vonatkozásban talán nem vagyok szerénytelen, ha magamat is azok közé sorolom, akik az egyetem érdekében munkálkodnak, ha ez nem is nyilvánul meg a mienkhez hasonló munkaterületen, ahol az érvényűén lévő szabályzatok értelmében az ember nem ritkán arra kényszerül, hogy a legjobbináulatu törekvéseket, elképzeléseket a pozitív lehetőségek állította barrikadok közé terelje, joggal keltse azt a benyomást, hogy a hivatali szervek csak szárnyszegői a tudományos szakmai törekvéseknek.

Mint ismeretes, a Politikai Bizottság a személyzeti munka továbbfejlesztéséről szóló határozata már körvonalazta - de a IX.Kongresszus is utalt arra-, hogy a vezető posztokon dolgozók az elmúlt időszak nehéz, bonyolult körülményei között is megállták helyüket, összességükben sikerrel teljesítették a rájuk háruló feladatokat, a vezetők és a tömegek kapcsolata erősödött, tárgyilagosabb a káderkiválasztás, jobban érvényesüla szakmai hozzáértés, a vezetőkészség követelménye, az emberek megítélésének alapja a végzett munka és magatartás.

m