Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968

1967. november 9., tudományos ülésszak (NOSZF 50. évforduló)

Mig 1945-ben az orvosi karnak 26 tanszéke volt, ma 48 tanszékünkön folyik az oktatás, Mig a felszabadulás idején 625 orvosi állásunk volt, oktatóink száma ma 1100 körül van. Fejlődésünknek mégsem ezek és az ilyen mutatói a leglényegesebbek, hanem az a tény, hogy egyetemünk tudta követni társadalmunk alapvető átalakulását és a Horthykorszak feudális egyeteméből szocialista egyetemmé tudott válni.

Á számtalan példa közül, amit fel lehetne hozni annak bemutatására, mi volt annakidején a feudális egyetem, csak egyet emlitek meg.

Azt hiszem, nevetségesen hangzanék, ha azzal büszkélkednénk, hogy ma az egyetem minden dolgozójának van fizetése. Pedig azok számára, akik dolgoztunk Horthy egyetemein, ez egyáltalán nem nevetséges. A 625 orvosi állásból például, amely 1945-ben állt az orvosi kar rendelkezésére, 449 volt dijtalan. Állami, szervezett állások voltak ezek, nyugdijra, féláru vasúti igazolványra jogosítottak, csak fizetés nem járt velük. Az is volt az állások megnevezése, hogy dijtalan gyakornok, vagy dijtalan tanársegéd. Ez a berendezkedés, természetesen, azt jelentette, hogy ritka kivételtől eltekintve csak a jópénzüek gyermekei engedhették meg maguknak, hogy esetleg évtizednél is hosszabb ideig fizetés nélkül dolgozzanak az egyetem intézeteiben s eleve kizárta az egyetemről a munkások, a parasztok, a kisemberek fiait és lányait. Ezek pedig amúgy is hírmondók voltak az orvosok között, hiszen a tanulás költségei szinte lehetetlenné tették, hogy a szegény emberek gyermekei tanulhassanak az egyetemen. Mindehhez jött még a feltétlen függőség a feljebbvalóktól, akik valóban korlátlan urai voltak beosztottjaiknak, akiknek jó, vagy rossz kedvétől függött emberek sorsa, s akiknek soha senkinek nem kellett elszámolniok cselekedeteikkel.

Még nyomorúságosabb helyzetben volt az ápoló személyzet. 1938-ban például a klinikákon összesen 21 egészségügyi dolgozónak volt rendszeresitett állása.