Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968

1967. november 9., tudományos ülésszak (NOSZF 50. évforduló)

- 4

n

A többiek legfeljebb éhbérnek beillő alkalmi fizetést kaptak, a fizető betegekből befolyt pénzekből. Nem volt felmondási idejük, szabadságuk, nyugdijjogosultságuk.

Ez a kiszolgáltatottság és ez az anyagi helyzet rákényszeritette őket, hogy a betegekből sajtolják ki a megélhetésükhöz szükséges jövedelmet, sőt még azt is, amivel öregségük gondtalanságát szerették volna biztosítani. Elképzelhető, mindez milyen viszonyokat teremtett a klinikákon az orvosok, egészségügyi dolgozók és a betegek kapcsolatában.

Talán elég ez az egy példa annak bemutatására, milyen anyagi és erkölcsi örökséget vettünk át 1945-ben, minek a helyén kellett felépítenünk ma már szocialista tipusunak joggal nevezhető egyetemünket. Mert egyetemünk ma rendelkezik a szocialista egyetem minden ismertető jelével. Hallgatóinkat eredményeik és képességeik alapján választjuk ki, s igy csak a társadalom adott fejlettségi fokától függ, hogy pl. a munkásosztály és a parasztság gyermekei milyen arányban kerülnek az egyetemre. Közülük is a legkiválóbbak egyre nagyobb számban foglalják el helyüket oktatóink sorában. Csaknem minden negyedik hallgatónk kollégiumban lakik s közel 20 millió forint az ösztöndij összege, amiben tanulmányi eredményeik és szociális helyzetük alapján a hallgatók évente részesülnek. klinikáinkra a betegek felvételét a szükségesség dönti el s azokon az ingyenes betegellátás keretében mindenki élvezi a korszerű gyógyitás vívmányait.

Nem kivánom tovább sorolni az "ismertető jeleket", csak a legfőbbet emlitem még meg, nevezetesen azt, hogy mindez úgy történik, hogy velünk legszorosabb együtt működésben a Párt és a többi társadalmi szervek is részt vesznek az egyetem vezetésében épugy, mint a mindennapi munka szervezésében, elősegítésében.

Tisztelt Ünnepi Ülés, messziről indultunk és máris nagy utat tettünk meg. Ha röviden megvizsgáljuk ennek az útnak állomásait, az egyetem munkájának minden területén megállapíthatjuk fejlődésünket.

140