Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967

1967. április 2., rendkívüli tanácsülés

2. / fogorvosok; Gieaz Gabriella dr.Müller Tibor űr.Szabó Kálmán dr.Vizkelety György 3. / gyógyszerészek: Gyarmathy Miklós Pusztay Katalin Vermes Mária Bejelenti, hogy azon orvosok akiknek neveit dr. nélkül szólította, kitüntetéses doktorrá avatásért folyamodtak és ezideig még nem kerültek avatásra. Kedves Kartársaink! Önök már a kezdet nehézségein túlesve jöttek vissza ma Egyetemünkre. Izgalommentes felujitás ez a mai 3zemben­­ülés. Az izgalom e felakon kivül,^ a munkahelyen vár^a Önöket. Sokféle beosztásban és már sokféle felelősség­gel terhelve kell helytállniok egy-egy munkahelyen. Már látják a különbséget a tanulóévek és a munka ideje között. Ha nem is mindannyian, de egy részük már átesett az "egyedül hagyottság" és a "valamit tenni kell" nagy szorongásán. Ezen nem segíthetünk, ezen mindenkinek at kell menni. Bármily régen történt, ma is élénken emlékszem, hogy 36 évvel ezelőtt a szolnoki kórházban az első inspekci­óm milyen volt. Délfelé érkeztem. A baráti fogadtatás és összeismerkedés gyorsan ment. Azután délután kide­rült, hogy a főorvosok rendelni mentek, az alorvosok meg moziba menést terveztek az uj kuli örömére. Persze úgy, hogy a régiek mennek, az uj marad "otthon". így kerültem délutántól másnap reggelig mintegy 300 beteg mellé inspekcióéként. Még a nővéreket sem ismertem, azok sem engem. - Be kell vallanom, hogy orvosi szak­tudás terén abban a szituációban kénytelen voltam az osztályos ápolónővérre hallgatni. Nem kevés lelki gyöt­relemmel adtam be az általa fecskendőbe már felszívott oldatot. Egy pillantás a betegre, egy a kórtörténetbe és máris vállaltam;"adja ide kedves Nővér a fecskendőt"- Akkor még az injekciót csak az orvos adhatta. - Mire az éjszaka közepére értünk szokásos módon elcsendesült az inspekciós munkája. Később tudtam meg, hogy az izgal­mas munkában sikerem volt, mégpedig technikai ok miatt. Ugyanis^azelőtt patkányokat injekcióztam és hozzá szok­tam a vékony tűkhöz és a nagy gyorsasághoz. Úgy szúrtam vagy két tucat emberbe, hogy alig vették észre". Meglepő­en fájdalommentes volt a módszer és ez szerencsésen át­segített a kezdő orvos gondján. A betegek és az ápoló­nők a tudás bizonytalanságát nem vették észre. Az csak

Next

/
Thumbnails
Contents